német irodalom, emlékiratok ; német irodalom, naplók ; német irodalom, memoárok ; emlékiratok, német irodalom ; naplók, német irodalom ; memoárok, német irodalom
Az egykor Magyarország ellen a császári seregeket vezető Windischgrätz herceg unokája a nagybirtokos, katonatiszt, politikus Windischgrätz Lajos, akinek már az első világháború végéig tartó életútja is fordulatokkal teli volt, nem is beszélve a későbbiekről. Politikai pályája kezdetén, az első
[>>>]
Az egykor Magyarország ellen a császári seregeket vezető Windischgrätz herceg unokája a nagybirtokos, katonatiszt, politikus Windischgrätz Lajos, akinek már az első világháború végéig tartó életútja is fordulatokkal teli volt, nem is beszélve a későbbiekről. Politikai pályája kezdetén, az első világháború éveiben forradalmi-antidinasztikus érzelmű "vörös herceg"-nek tartották, akiből az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után reakciós "fekete herceg" lett. Naplójegyzeteken alapuló első világháborús emlékiratát először német nyelven jelentette meg, 1920 szeptemberében, melyet három hónappal később magyar szerzői magánkiadás követett. A német változatból azonban botránykönyv lett: Otto Bauer osztrák szociáldemokrata politikus becsületsértési pert indított a szerző ellen, és sikerült elérnie a bécsi könyvesbolti példányok lefoglalását, és később hasonlóan lépett fel a könyv ellen Berlinben Károlyi Mihály is (vélhetően ezek a körülmények hozzájárultak ahhoz, hogy a mű magyarul csak szerzői kiadásban látott napvilágot, és így nem is keltett nagyobb visszhangot). Most Gali Máté szerkesztésében, az ő utószavával és lábjegyzeteivel jelenik meg ismét a mű. A Küzdelmeim hat fejezetre oszlik. Az előszóban, valamint az első fejezetben a szerző röviden reagál az 1918-19-es polgári demokratikus forradalom során személyét ért - alaptalannak tartott - sikkasztási vádra, és felvázolja könyvének célját: hogy az új nemzedék okulásának érdekében bemutassa a Monarchia felbomlásának útját. A második fejezet a herceg ifjúkoráról szól, születésétől 1914-ig, a világháború kitöréséig. Bemutatja katonai tanulmányait, s legrészletesebben távol-keleti útját, az 1904-05-ös orosz-japán háború idején. A következő rész 1914 augusztusától 1917 májusáig taglalja az eseményeket, és azért is érdekes forrás, mert a szerző ez alatt a három év alatt mindegyik harctéren szolgálatot teljesített, Szerbiától Galícián és Doberdón át Erdélyig. A negyedik fejezetben többek között az 1918 januárja és októbere között ellátott közélelmezési miniszteri ténykedésére emlékezik vissza, de természetesen más kormányzati kulisszatitkokról is beszámol. Az utolsó előtti fejezet a dualista állam végnapjainak krónikája a szerző tolmácsolásában, részletesebben taglalva azt a pár napot, amikor ifjabb Andrássy Gyula közös külügyminiszter osztályfőnökeként dolgozott. Az utolsó fejezetben számol be arról a svájci megbízatásról, ahová még Andrássy küldte, hogy tárgyalásokat folytasson antantdiplomatákkal a béke lehetőségeiről és feltételeiről (végül nem járt sikerrel). A könyv végén röviden összefoglalja azt is, miként látja a trianoni Magyarország gazdasági és társadalmi helyzetét 1920-ban. Érdekes olvasmány, mely azonban - memoár lévén - kellő kritikával olvasandó. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]