A világhírű társadalomtudós már méretét tekintve is imponáló – majd 900 oldalra rugó - műve a 2010-es évtized egyik leghíresebb, legtöbbet tárgyalt ismeretterjesztő bestsellere. A könyv alaptétele kis túlzással szinte blaszfémia mai, igencsak kultúrpesszimista korunkban: Steven Pinker eredetileg
[>>>]
A világhírű társadalomtudós már méretét tekintve is imponáló – majd 900 oldalra rugó - műve a 2010-es évtized egyik leghíresebb, legtöbbet tárgyalt ismeretterjesztő bestsellere. A könyv alaptétele kis túlzással szinte blaszfémia mai, igencsak kultúrpesszimista korunkban: Steven Pinker eredetileg 2011-ben kiadott könyvében ugyanis azt állítja, hogy minden ellenkező érzésünk dacára világunk, a 20-21. század az emberiség történelemének legbékésebb korszaka, sőt az emberi civilizáció történetét az erőszak fokozatos és folyamatos visszaszorulása jellemzi. Könyve első fejezetében néhány érzékletes példán keresztül mutatja be, hogy az erőszak milyen természetes és mindennapos része (volt) az emberi kultúrának a kezdetektől a közelmúltig. A kötet gerincét alkotó következő hat fejezet a történelmi fejlődés egyes lépcsőfokait mutatja be. Az erőszak visszaszorulását elsőként a városokkal és kormányzatokkal rendelkező civilizációk megjelenése tette lehetővé, amit az emberölések számának csökkenése követett (ez utóbbi folyamat európai története a középkor végétől jól dokumentált). A felvilágosodás korához köthető a humanitárius forradalom, azaz az erőszaknak a társadalom jóváhagyását élvező formáinak felszámolása érdekében szervezett mozgalmak elterjedése (gondoljunk itt pl. az abolicionista vagy a rabszolgaság felszámolását célzó mozgalmakra). Pinker A hosszú béke korának nevezi azt a második világháború lezárulta óta tartó időszakot, amelyben a nagyhatalmak és a fejlett országok – legalábbis közvetlenül – nem háborúznak egymással. Ötödik változásként regisztrálható, hogy 1989 óta általában is csökkent a fegyveres konfliktusok (háborúk és polgárháborúk) száma a világban. Végezetül a huszadik század második fele óta – 1948-ban adták ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát – a kisebb léptékű erőszak is egyre nagyobb visszatetszést kelt, gondoljuk csak az etnikai kisebbségekkel, nőkkel, gyermekekkel, homoszexuálisokkal, állatokkal szembeni erőszak elítélésére. A következő két fejezet a téma pszichológiáját járja körül. Pinker leszögezi, hogy az ember eredendően se nem rossz, se nem jó. Az agresszió nem belső ösztön, hanem összetett pszichológiai rendszerek (pl. dominancia, bosszú, szadizmus) eredménye. Az együttműködés és önzetlenség felé pedig motivációk (empátia, önmérséklet, erkölcsi érzék, józan ész) hajtják az embert. A könyv befejezésül az emberiséget az egyre békésebb és erőszakmentesebb együttélésre motiváló erőket mutatja be. Ezek az erőszak állami monopóliuma, a kereskedelem, a különböző népek, kultúrák keveredése a kozmopolitanizmus jegyében, és végül a racionalitás egyre kiterjedtebb alkalmazása az élet miden területén. A szerző kisebb könyvtárra rugó szakirodalomra támaszkodva, igen meggyőző számadatokat és statisztikákat összegyűjtve, ugyanakkor közérthető, világos stílusban fejti ki végig következetes álláspontját. A jegyzetekkel, a felhasznált és a magyar nyelvű irodalommal, névmutatóval kísért kötet nagy érdeklődésére tarthat számot, széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]