Mai szemmel nézve rendkívül izgalmas olvasmány ifjabb Andrássy Gyula cikkgyűjteménye, mely 1916-ban jelent meg gyűjteményes formában – ennek újraközlése e mostani kötet. Érdemes a megjelenés dátumára figyelni, hiszen 1916 sok katonai nehézség után a Központi Hatalmak sikereit hozta, de előtte
[>>>]
Mai szemmel nézve rendkívül izgalmas olvasmány ifjabb Andrássy Gyula cikkgyűjteménye, mely 1916-ban jelent meg gyűjteményes formában – ennek újraközlése e mostani kötet. Érdemes a megjelenés dátumára figyelni, hiszen 1916 sok katonai nehézség után a Központi Hatalmak sikereit hozta, de előtte vagyunk az Egyesült Államok hadba lépésének és a bolsevik forradalomnak egyaránt. Andrássy Gyula írásaira a győztesek magabiztos nézőpontja jellemző, másfelől nem felejtkezik el arról sem, hogy olvasóit figyelmeztesse például Oroszország kapcsán, mennyivel erősebbnek bizonyult a „moszkovita hatalom, mint korábban hitték. Ugyanakkor írásai jól példázzák a Monarchia bennfenteseinek tájékozatlanságát az ellenséges hatalmak diplomáciai stratégiája, céljai tekintetében, ezek kapcsán Andrássy gyakran csak feltételezésekre hagyatkozik, nincsenek valós információi, amit a későbbi események igazolnak. Érdekes, ahogyan Andrássy Gyula a lengyel kérdést taglalja, a lengyeleknek részben független államot akar az oroszországi lengyel területeken, de Németország hatalmi érdekeinek megsértése nélkül, ami már eleve mutatja Magyarország külpolitikai helyzetének fonákságait. Egy cikkében a román közvéleményt győzködi arról, mennyire kiszolgáltatottá válna Románia Oroszország győzelmének esetén az orosz érdekeknek, de komolyan számol a románok erdélyi igényeivel, viszont megjósolja, milyen káoszhoz vezet a nemzetiségi elv érvényre juttatása bárhol Európában, különösen Erdélyben. „Mit csinálna Jonescu úr Erdélyben a székelyekkel? - teszi föl a számára még költőinek tűnő kérdést egy polemikus írásában. Nagyon tanulságos viszont az a történelmi távlat, amely végigvonul érveinek hátterében: „A mai háború az európai történelem csaknem minden eddig el nem intézett nagy kérdését, a múltból örökölt nagy ellentétét, felkavarta – kezdi az Oroszország Románia-veszedelme című cikkét. A hazai és német lapokban a világháború idején megjelent írások érdekessége a jelenből való értelmezése a folyamatoknak, még akkor is, vagy talán éppen azért, mert az idő néhány esztendő múlva igencsak átírta Andrássy, és vele együtt az egész magyar elit forgatókönyveit. A küllemében is szép kötet egyetlen hiányossága, hogy csak az eredeti jegyzeteket hozza, elő-, utószó, első megjelenési adatok hiányoznak. Mindettől függetlenül széles körben érdemes ajánlani – a világháború befejezésének centenáriumán.
[<<<]