A szerző fiatalon jutott el Kelet-Afrikába, itt ismerte meg az Etiópia déli részén élő murszi népet. Számos utazást tett a földjükön, és terepmunkája során rá kellett jönnie, hogy a helyszíni tapasztalatszerzést nem pótolhatja semmi, esetenként a még oly gazdag elméleti tudás is vajmi keveset ér.   [>>>]

A szerző fiatalon jutott el Kelet-Afrikába, itt ismerte meg az Etiópia déli részén élő murszi népet. Számos utazást tett a földjükön, és terepmunkája során rá kellett jönnie, hogy a helyszíni tapasztalatszerzést nem pótolhatja semmi, esetenként a még oly gazdag elméleti tudás is vajmi keveset ér. Tapasztalnia kellett, hogy egy fehér kutató fölbukkanása a bennszülöttek között zavart kelt, sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy természeti nép, egy bennszülött törzs egyáltalán arra méltassa az idegent, hogy az kapcsolatba léphessen velük. Az európai kutatónak „mindenekelőtt emberi mivoltáról kell meggyőznie a bennszülötteket, hogy átléphessen a fizikai, nyelvi és egyéb korlátokon. Régi Tamás a könyve elején fölidézi a Kelet-Afrika-kutatás történetét, megrajzolja a nyugati világ Kelet-Afrikáról alkotott képét, kiemelve az európai és a helyi emberek gondolkodása közti óriási különbségeket. Ez utóbbira hozza föl szemléletes példának azt az esetet, amikor 2006-ban először mutatták meg a murszi férfiaknak a földjükről, az Omo folyó vidékéről készült térképet – egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a színes foltokkal tarkított papírlappal. Régi Tamás élményszerű közvetlenséggel, olvasmányos stílusban, egyszer szépirodalmi stílusban, másszor a régi, klasszikus útirajzok modorát idézve rögzíti a murszik tanulmányozása közben szerzett tapasztalatait. Érzékletesen, szinte novellisztikus elevenséggel írja le, milyen idegenkedéssel tekintenek e természeti népek a gépekre, például a földjükön elterülő cukornád-ültetvények traktoraira, miközben nem ismerik a cukor édes ízét, hiszen a nádat a messzi gyárakban dolgozzák föl. Jellemzi a murszik vizualitáson alapuló gondolkodásmódját, az idegenekkel szemben tanúsított tartózkodását, illetve azokat a trükköket, hogyan lehet velük kapcsolatba kerülni. Beszél az érintkezés módjairól, az itt is megjelenő turizmus hatásairól, a korszerű ültetvényes gazdálkodás e tájon való kezdeteiről, a közlekedési lehetőségekről, a fehér kutató helyi segítőiről, a murszik viseleteiről és díszítőművészetük egészen különös produktumairól, vagy mágiáikról, hiedelmeikről. Régi Tamás könyve nemcsak egy dél-etiópiai népcsoport regényes bemutatása, hanem kalandos beszámoló arról, milyen egy európai antropológus terepmunkája Kelet-Afrikában, milyen különös – elméleti tudással meg nem szerezhető – tapasztalatokra tehet szert. A színes fotók mellékletével kiegészített csaknem szépirodalmi igénnyel megalkotott kötet egy magyar Afrika-kutató tapasztalatainak, ezekből következő önreflexióinak fordulatos leírása, a magyar útirajz irodalom izgalmas alkotása. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]