Minden idők magyar filmtörténetének egyik legikonikusabb alakját kelti életre életrajzi kötetében Vajda Pierre, akit a televízió nézők elsősorban gasztronómiai szakértőként ismerhetnek. A szerző eredeti foglalkozását tekintve filmrendező, aki évekig tartó kutatómunka nyomán tárta fel a   [>>>]

Minden idők magyar filmtörténetének egyik legikonikusabb alakját kelti életre életrajzi kötetében Vajda Pierre, akit a televízió nézők elsősorban gasztronómiai szakértőként ismerhetnek. A szerző eredeti foglalkozását tekintve filmrendező, aki évekig tartó kutatómunka nyomán tárta fel a színészlegenda, Jávor Pál életének dokumentumait, hogy ezután felépítse valós és részben fiktív elemekből szőtt izgalmas életregényét. A második világháborút megelőző esztendők amorózója, nőügyeiről, botrányairól, ugyanakkor emberszeretetéről és lovagias viselkedéséről is híres volt. Rajongói körében népszerűségét egyre csak növelte az a kép - a bor mellett mulató, sírva vígadó magyar úr alakja - amelyet ő maga is előszeretettel „táplált. Nők ezrei rajongtak érte, és egy csettintése elég volt ahhoz, hogy bárki kövesse őt az ágyába. Ilyen volt valójában Jávor? Vagy inkább az a kép igaz, amelyet a szerző lefest róla a regényében? Jávor Pál, amikor későbbi feleségével, Landesmann Olgával, a gyermekeit egyedül nevelő özvegyasszonnyal, egy zsidó iparmágnás lányával megismerkedett, korántsem volt lehengerlő hódító. Mi több, a budapesti éjszakák „ura, ekkor kisfiús szerénységgel, szinte félve közelítette meg szerelmének igaz „tárgyát, akivel 1934-ben haláláig tartó, boldog házasságban élt. Film és színpadi szerepei Budapesthez kötötték több, mint hetven filmben játszott főszerepet, majd a második világháború kitörésekor Sopronkőhidára hurcolták el, munkaszolgálatra. Egészen elképesztő, hogy mindezek ellenére, 1945. novemberében, mint a rendszer ellenségét a népbíróság perbe fogta, ekkor a vádlottak padján mellette ült Kiss Ferenc is a Nemzeti Színház nyilasok által kinevezett igazgatója. Néhány év múltán, az ötvenes évek kezdetén Jávor Amerikában turnézott, itt kisebb filmszerepeket is kapott, de valójában ő csak az anyanyelvén tudott maradandót alkotni, honvágyát nem tudta leküzdeni és feleségével együtt hazatért Magyarországra. Betegsége ekkor már kezdett elhatalmasodni rajta, de némi elégtételt jelentett számára, hogy 1959-ben a Nemzeti Színház még betegen is szerződtette, amelyre Major Tamás nem volt hajlandó a háború utáni évben. Jávor mielőtt végleg eltávozott az „égi színtársulathoz, 1959 augusztusában, a János Kórház kertjében még utoljára mulatott egyetVajda Pierre érzékenyen, a kor nagy filmszínésze előtt tisztelegve, hitelesen kelti életre Jávor sikereit, kudarcait, földi létét, a sokarcúsága mögött megbúvó valódi, értékes embert. Olvasmányos stílusban megírt, remek életkrónika, amelyet a filmszerető közönség lelkében, mindmáig élő legenda okán érdemes széles körben ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]