A zsidó származású cseh író, Jiří Weil munkásságát, aki a harmincas években megjárta Sztálin táborait, a második világháború alatt pedig bujkálva élte túl a zsidóüldözést, nem igazán ismerte a közelmúltig a magyar nagyközönség. A Park Kiadó jóvoltából azonban már a harmadik kötete jelenik meg   [>>>]

A zsidó származású cseh író, Jiří Weil munkásságát, aki a harmincas években megjárta Sztálin táborait, a második világháború alatt pedig bujkálva élte túl a zsidóüldözést, nem igazán ismerte a közelmúltig a magyar nagyközönség. A Park Kiadó jóvoltából azonban már a harmadik kötete jelenik meg magyar fordításban. A mostani vaskos regénye hosszú utat járt be első, 1937-es, prágai megjelenése óta. Ekkor a kritikusok a nép ellenségének nevezték Weilt és a háború befejezése után, a Moszkvához hű állam évtizedekre eltüntette a könyvespolcokról a kötetet. A történet az első és a második világháború közötti esztendőkben, nagyrészt Moszkvában játszódik. Főszereplője Ri, aki jómodú családba született egy kis morvaországi városban, apja gyáros, anyja pedig a gazdag úriasszonyok életét élte, gyakorta „kiruccant Bécsbe és amikor Ri már nagyobbacska volt, a lányát is magával vitte. A kislány több nyelven beszélt, és mindent megkapott, ami az úri neveltetéshez tartozott. Amikor anyja beteg lett Rinek mielőbb férjet akartak találni, és a szülők Karel személyében látták a lányuk megfelelő jövendőbelijét. A fiatalok a kézfogó után Palesztinába költöztek. Itt, a zsidó közösségben Karel magas rangot vívott ki magának, de közben beleszeretett egy Dora nevű nőbe és nem bánta, hogy Ri maga mögött hagyja Palesztinát, és mérnök ismerőse kérésének eleget téve, a férfivel együtt a Szovjetunióba utazik. Robert Lengyelországból származott, ott dolgozott mérnökként egy gyárban, és szinte kizárólag a gépek érdekelték. Miután Ri elvált férjétől, Roberthez ment feleségül és Moszkvában letelepedtek, ahol a férje jó állást kapott egy gyárban. Itt kezdődött kettőjük közös élete a Sztálinista rezsim évei alatt. Három nagy fejezetre bontotta regényének történetét Weil, az elsőben Ri életútjának kezdeti éveit írja le, a második nagy fejezetben Ri moszkvai munkahelyén megismert, Jan Fischer személye köré szövi a történéseket, míg a harmadikban a gyár szakszervezeti vezetője, Rudolf Herczog van a cselekmény centrumában . Ri csakhamar kiváló munkása lesz a gyárnak, egyre feljebb és feljebb lép a politikai ranglétrán és bár gyakorta nem igazán érti miről van szó a politikai nagygyűléseken, mindig tátott szájjal hallgatja Fischer előadásait. A harmincas években járunk, Moszkvában ekkor kezdődött meg a Metró megépítése, amely nemzeti üggyé válva, még inkább egybe forrasztotta a kommunista nézeteket valló munkásokat, ekkor halt meg Clara Zetkin. Mindez hátteréül szolgál a cselekménynek és annak a ténynek, hogy Sztálin megkezdte a tisztogatást, és csakhamar Fischerre, és Rudolf Herczogra is sor kerül. Mindkettőjüket Sztálin ellenségének kiáltja ki a gyári dolgozók „masszához hasonlóan mozduló és gondolkodó tömege és Ri érzékelhetően nem igazán tudja, melyik oldalra kell állnia, mert bár képtelen elhinni mindazt, amit barátairól terjeszt a hatalom, a túlélés érdekében azonban mégis az árral sodortatja magát. Az író „szikár, tényszerű, már-már „pattogó mondatokban, szinte szenvtelenül tárja az olvasó elé szereplőinek életét, gondolatait, és a leírások nyomán kibontakozó tablóra egyre sötétebben vetül annak az árnya, amely a személyi diktatúra, a hatalom képtelenségig fokozott, elvakult eszelőssége talaján egyre nagyobb teret nyert a Szovjetunióban. A maga nemében unikális regényt, amelyet az irodalomtörténészek Adré Gide Visszatérés című művéhez, illetve Arthur Koestler Sötétség délben című regényéhez mérnek, a legszélesebb körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]