Cím: |
Ősz Szalonikiben
| Alcím: |
regény
| Szerző: |
Kiremitçi, Tuna (1973) |
Közrem.: |
Tasnádi Edit (ford.) ; Kövecsi-Oláh Péter (utószó) |
Szerz. közl: |
Tuna Kiremitçi ; [ford. Tasnádi Edit] ; [utószó Kövecsi-Oláh Péter]
| Kiadás: |
Budapest : Joshua Kv., 2018 |
Eto: |
894.35-31Kiremitçi, T.=945.11
| Tárgyszó: |
török irodalom ; regény |
Egys.cím: |
Selanik'te Sonbahar (magyar)
| Cutter: |
K 48
| ISBN: |
978-615-5730-21-4
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
258, [1] p.
| UKazon: |
201826266
| Kivonat: |
A cselekményidejével 1918-ig visszanyúló regény szerzője a mai Törökország egyik legfontosabb kérdését veti föl: visszafordítható-e az idő kereke. Ugyanis az ezredforduló óta a török politika kikezdte a Szalonikiben született Kemal Atatürk (1881-1938) politikai hagyatékát, a modern, világias
[>>>]
A cselekményidejével 1918-ig visszanyúló regény szerzője a mai Törökország egyik legfontosabb kérdését veti föl: visszafordítható-e az idő kereke. Ugyanis az ezredforduló óta a török politika kikezdte a Szalonikiben született Kemal Atatürk (1881-1938) politikai hagyatékát, a modern, világias Törökország eszméjét. Tuna Kiremitçi 2011-ben megjelent regénye voltaképp ennek a kérdésnek, ennek az aggodalomnak a szépirodalmi igényű, történeti-példázatos megfogalmazása. Az 1918 utáni évek hasonló történelmi fordulatokat hoztak a törökök és a magyarok számára: idegen megszállást, a haza megcsonkítását, a korábbi regionális hatalmi státus elvesztését, a belső stabilitás olykor erőszakos fönntartásának szükségességét, miközben mindkét ország igyekezett megtartani szuverenitását. A szerelmi történetet is előadó regény sajátos szerkezetű, hiszen az olvasó fölváltva ismeri meg a nő (Latife) és a férfi (Attila) gondolatait, szavait, cselekedeteit, összefonódó élettörténetük részleteit. Ezek egymás mellé rendeléséből bontakozik ki karakterük és történetük, amelyeknek egyik jellemzője, hogy a köznapokban, a látszólag jelentéktelen eseményekben is folyton érezni múlt és jelen vetélkedését. Föltűnő például, hogy a mai Törökországban ugyan megengedett a modern nyugati zene – nem mellékesen az író zenész és dalszövegíró egyben --, ám az élet minden területe szigorú ellenőrzés alatt áll; a veszélyesnek ítélt gondolatokat és mozgalmakat üldözik, sőt a mai hatalom a történelmet is igyekszik elhallgatni. Ily módon a mában vetődnek föl olyan történelmi súlyú kérdések, mint az, hogy a belső szabadság föláldozható-e az ország, a nemzet hatalmi helyzetének oltárán. Lehet-e harcolni a nemzeti érdekért az egész világ ellen? A szomszéd államok fenyegetése indokolhatja-e a demokrácia csorbítását? A keleti és nyugati civilizáció, a történelmi és a mai orientáció közötti küzdelem eldőlhet-e egyáltalán? A regény hősei nagyon is mai és köznapi emberek, akik korántsem csak történelemről és politikáról gondolkodnak, hanem egymásról, szerelemről, hűségről, családról, összetartozásról. Az író üzenete pedig az, hogy az ember minden történelmi helyzetben ember, a kor csupán keret, amiben az egyszeri élet folyik. Csakhogy ez az egyszeri élet egyetlen homokszem a lepergő homokórában -- ahogyan Kiremitçi fogalmaz. A regény fölvillantja a 20. századi török és magyar történelem hasonlóságait, a kelet- és közép-európai népek sajátos dilemmáit. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|