A legolvasottabb kortárs francia krimiszerző, Michel Bussi civilben politológus és a roueni egyetem földrajztanszékének oktatója. Jelen regénye – bár ez a sötét borítón nem tükröződik –, olyan, mint egy lenyűgöző, impresszionista festmény. Folytatva a képzőművészeti analógiát: a történetben   [>>>]

A legolvasottabb kortárs francia krimiszerző, Michel Bussi civilben politológus és a roueni egyetem földrajztanszékének oktatója. Jelen regénye – bár ez a sötét borítón nem tükröződik –, olyan, mint egy lenyűgöző, impresszionista festmény. Folytatva a képzőművészeti analógiát: a történetben lépten-nyomon felbukkanó képek felkeltik az olvasó kíváncsiságát, és apránként felfedezzük a hol élesen megrajzolt, hol halványan derengő színfoltok mögött rejtőző szereplőket. De krimiről lévén szó, ne feledjük: egy festmény üzenete akkor tárul fel igazán előttünk, ha kellő távolságból szemléljük a remekművet Az események helyszíne – stílusosan – Giverny, a normandiai városka, melyet Monet tett halhatatlanná vízililiomaival. A naplószerűen megírt regény 2010 májusának egy napján veszi kezdetét, amikor is váratlanul az Epte folyó (vagy inkább patak) partján rátalálnak Jérôme Morval helybéli szemész holttestére, akit a művészetnél csak a női nem izgatott jobban. A férfit valószínűleg meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet, és a vonzó tanítónő, Stéphanie Dupain férjét, Jacques-ot tartja első számú gyanúsítottnak. A szerző nem is lenne francia, ha – a Cherchez la Femme jegyében – nem sejtetné, hogy a rejtély megoldásához három nőn keresztül vezet az út. A szépséges tanárnőn kívül a második egy kivételesen tehetséges, mindössze tizenegy éves festőpalánta, Fanette Morelle, a harmadik pedig maga a történet elbeszélője, egy idős hölgy, aki a tragikus események láncolatának centrumában álló, régi malomépület lakótornyának ablakából mindent lát, és nem mellesleg, kezdettől mindenről tud. A nyolcvannégy esztendős asszony tényleg kezdettől ismeri az igazságot, mégsem izgalommentes a végül zsákutcába futó nyomozás. Mint ahogyan Monet híres festménysorozatán, a Vízililiomok tükörképeiben is összemosódik múlt és jelen, úgy az idősíkokkal (1937, 1963, 2010) és személyekkel (Fanette–Stéphanie, Vincent–Jacques, Camille–Jérôme vagy az okcitán–québec-i névpáros, Laurenç–Laurentin kapitány) való írói játék segítségével újraélednek a gyilkosságok és szenvedélyek A Fekete vízililiomok megjelenését követően öt irodalmi elismerést gyűjtött be, többek között a Normandiai Írók Társaságának Gustave Flaubert Nagydíját, és egy csapásra az olvasók és kritikusok kedvence lett. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]