A Tanácsköztársaság századik évfordulójára eddig nem jelent meg egy olyan monográfia, mely e kétes emlékezetű 133 nap krónikáját a teljesség igényével dolgozná fel. Csunderlik Péter nagyszabású munkája azonban alkalmas arra, hogy mintegy görbe tükörben láttassa az eseményeket. Lenyűgöző
[>>>]
A Tanácsköztársaság századik évfordulójára eddig nem jelent meg egy olyan monográfia, mely e kétes emlékezetű 133 nap krónikáját a teljesség igényével dolgozná fel. Csunderlik Péter nagyszabású munkája azonban alkalmas arra, hogy mintegy görbe tükörben láttassa az eseményeket. Lenyűgöző forrásanyagra támaszkodó műve ugyanis a forradalmat követő évek, az ellenforradalmi hangulatban, illetve a konszolidálódó húszas években született pamfletek, visszaemlékezések, sajtómegjelenések nyomán térképezi föl a Tanácsköztársaságról a forradalom bukása után kialakult képet. Ugyanakkor, miközben ezeket a sokszor teljességgel elvakult és gyűlölködő, máskor mentegetőző írásokat elemzi, más oldalról, például az érintettek visszaemlékezései vagy épp a forradalom idejéből származó dokumentumok (kormányzótanácsi jegyzőkönyvek, rendelkezések) segítségével visszapörgeti az eseményeket. Ily módon mintegy fonákjáról ad körképet a forradalom valóságos eseményeiről is. Módszere az, hogy a pamfletirodalom toposzait kiválasztva, e tematika mentén, hosszan idézi a vonatkozó szövegeket, elemezve, kommentálva a nyelvi-retorikai klisék mögött felsejlő új politikai nézetek gyökereit (pl. a "zsidódiktatúra" szlogenje mentén kisarjadó völkisch ideológia felsejlő toposzait), majd ezeket szembesíti a korabeli tényekkel. Ilyen például a kommün alatt bevezetett szigorú szesztilalom, amely egy későbbi memoárban a polgárságot kínzó és az italos emberek őszinteségét elnyomó alattomos rendelkezésként jelenik meg. Többen emlékeztek holtrészeg pártmunkásokra is, akik vizet prédikáltak, és bort ittak. Csunderlik Péter a nyilvánvaló hazugságok és pletykák leleplezése mellett azért azt is elmondja, hogy a pártvezetésben valóban elhangzottak olyan panaszok, hogy egyesek orvosi rendelvénnyel jutnak jogtalanul szeszesitalhoz. A kötet első fejezetét a szerző a források bemutatásának szenteli, majd áttekinti a Tanácsköztársaság létrejöttével kapcsolatos utólagos magyarázatokat, a kommün vezetőiről szóló legendákat, a pénzügyi, igazságügyi, szociálpolitikai és egyéb rendelkezéseivel, vagyis politikájával kapcsolatos mendemondákat, a terrorról szóló rémtörténeteket, vagy épp a kommün bukásának magyarázatait, végül a tények részletezése után mintegy elméleti lezárásként a Tanácsköztársaság történelmi előképeit és metaforáit vázolja. Ki kell emelni, hogy Csunderlik Péter nem kerüli meg a "zsidó rémuralom" meglehetősen kényes, máig élő toposzát, hiszen ez képezte a kommünellenes mítosz alapját, és szinte minden tematikus blokknál vissza-, visszatér a kérdés, ugyanakkor Csunderlik Péter külön fejezetet szentel az antiszemita és filoszemita kiadványoknak, illetve a "zsidó önvád" irodalmának is. Csunderlik Péter könyvének célja a kollektív emlékezet folyamatának feltárása. A szerző könyvének célkitűzése, hogy választ találjon arra a kérdésre, hogy miként kanonizálódott a Horthy-korszakban az a narratíva, mely a Tanácsköztársaságot a magyar történelem mélypontjaként definiálta, illetve megkísérli feltárni a Horthy-korszak emlékező közösségeinek viszonyát egy olyan sokkszerű kollektív élményre adott válaszokon keresztül, mint amilyen a 133 napos kommün a valóságban is volt. Az évforduló kapcsán a szakmai közönségen túl érdemes a száz évvel ezelőtti eseményeket megérteni kívánó nagyközönség figyelmébe is ajánlani a névmutatóval záródó, könyvészeti szempontból is igényes - illusztrációkat sajnos nem tartalmazó - könyvet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]