1938. március 9-én Kurt Schuschnigg osztrák kancellár, március 13. vasárnapra népszavazást írt ki arról, hogy Ausztria független maradjon-e vagy csatlakozzon a német birodalomhoz. Az egész világ izgatottan figyelte, mi lesz az eredmény, és a kérdés természetesen az országban élő 183 ezer zsidó   [>>>]

1938. március 9-én Kurt Schuschnigg osztrák kancellár, március 13. vasárnapra népszavazást írt ki arról, hogy Ausztria független maradjon-e vagy csatlakozzon a német birodalomhoz. Az egész világ izgatottan figyelte, mi lesz az eredmény, és a kérdés természetesen az országban élő 183 ezer zsidó állampolgár jelentős részét is foglalkoztatta. Ekkor állt elő az a speciális helyzet, hogy még a helyi zsidó lapok, így a Die Stimme is a függetlenségi párti kampányt, és ezen keresztül az ausztrofasiszta kormányt támogatta, hiszen a zsidók nyílt üldözéséről szóló németországi hírek alapján úgy gondolták, minden csak jobb lehet, mint Hitler uralma. A népszavazást azonban nem sikerült megtartani. A Führernek nem volt elég Schuschnigg lemondása és a németbarát Arthur Seyß-Inquart kinevezése, így egy nappal a tervezett voksolás előtt a Wehrmacht megszállta Ausztriát, és az Anschlussal kimondták Németországhoz csatolását. Mindez természetesen az ausztriai zsidók sorsát is megpecsételte. Közéjük tartozott Gustav Kleinmann bécsi zsidó kárpitos, akit egy hónappal később, Fritz nevű kamasz fiával együtt Buchenwaldba hurcoltak. Ez azonban csak a kezdete volt az apa-fiú páros szenvedéseinek. Mindketten a koncentrációs tábor építésében vettek részt, sok-sok erőszak és állandó éheztetés mellett, és egyedül az egymás iránt érzett szeretet tartotta bennük ez erőt. Mint ahogy Gustav a titokban vezetett naplójában leírta: "A fiam a legnagyobb örömöm. Erőt adunk egymásnak. Egyek vagyunk. Elválaszthatatlanok." Amikor aztán Gustavot áthelyezték Auschwitzba, ami szinte egyenlő volt a halálos ítélettel, Fritz nem volt hajlandó elengedni az apját. Bár sejtette, mi vár rá, elérte, hogy ő is apjával mehessen, így követte őt a lengyelországi haláltáborba, majd a közeledő szovjet csapatok elől halálmenetben vissza nyugatra, ám csodával határos módon mindketten túlélték a szörnyűségeket. Bár 1945 januárjában rövid időre elváltak egymástól (Fritz apja biztatására megszökött a marhavagonból), pár hónappal később ismét találkoztak Bécsben. Ezt a nem mindennapi történetet mutatja be Jeremy Dronfield brit szerző regénye, támaszkodva Gustav Kleinmann titkos naplójára, az ő és fia későbbi visszaemlékezéseire, valamint további interjúkra és forrásokra. A regény középpontjában az 1938 és 1945 közötti hét év történése áll, ám flashbackek formájában az apa, Gustav első világháborús tapasztalatait is megismerhetjük, valamint röviden utóéletükről is szó esik. A kötet forrás- és irodalomjegyzékkel zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]