Az "Európa apósa"-ként is emlegetett IX. Keresztély dán király és Lujza hessen-kasseli hercegnő negyedik gyermekeként, 1847-ben született Dagmar dán királyi hercegnő. Apja ragadványneve onnan származik, hogy mind a hat gyermekét Európa valamelyik uralkodóháza házasította be, így a legtöbb európai   [>>>]

Az "Európa apósa"-ként is emlegetett IX. Keresztély dán király és Lujza hessen-kasseli hercegnő negyedik gyermekeként, 1847-ben született Dagmar dán királyi hercegnő. Apja ragadványneve onnan származik, hogy mind a hat gyermekét Európa valamelyik uralkodóháza házasította be, így a legtöbb európai uralkodó ma az ő leszármazottja. Nővéréből, Alexandrából például brit királyné lett (VII. Edward felesége), őt pedig előbb Nyikoláj cáreviccsel jegyezték el, majd annak 1865-ben bekövetkezett halálát követően, Sándor cárevics (a későbbi III. Sándor) jegyese, majd hitvese lett. Esküvőjükre 1866 novemberében került sor Szentpéterváron, s az orosz kereszténységben a Marija Fjodorovna nevet kapta. A gyönyörű és közvetlen nő hamar elnyerte a nép szeretét. Férjével való kapcsolata, bár érdekházasság volt, boldognak bizonyult. Szása és Minnie (ahogy egymást becézték) kapcsolata nem indult zökkenőmentesen, ám később összecsiszolódtak, megszerették egymást. Hat gyermekük született (sorrendben: Miklós, Alekszandr, Georgij, Kszenyija, Mihail és Olga), akiket rendkívüli mértékben, sokak szerint már-már túlzóan szeretett. Sándor kivételével mind megérték a felnőttkort, legidősebb fia pedig - utolsó orosz cárként - követte III. Sándort a trónon). Miután férjét cárrá koronázták, Gatcsinában éltek, ahol a cárné gyakran rendezett nagy fogadásokat, de emellett volt egy saját ezrede, sokat jótékonykodott, és néha a politikába is beleszólt (például mikor szülőhazája, Dánia felé igyekezett irányítani az orosz külpolitikát). Férje halálát és Miklós fia trónra lépését követően az Anyicskov-palotába költözött, és igyekezett minél többet együtt lenni gyermekeivel. Egyre rendszeresebben utazott Dániába és Angliába (Alexandra nővéréhez), s ezekre az utazásokra gyakran valamelyik gyermeke is elkísérte őt. Fiával és annak feleségével, Alekszandra Fjodorovnával meglehetősen feszült volt a viszonya, és kritizálta fia politikáját. Ő az alkotmány létrehozását és a demokratizálást szorgalmazta, ám a cár inkább feleségére hallgatott, ami aztán a cári család elleni merényletekhez, felkelésekhez és az 1917-es forradalmat követően a Romanov-dinasztia bukásához vezetett. Ő maga a történések elől előbb Kijevbe menekült (ahol a Vöröskereszt önkénteseként ápolónőként tevékenykedett), majd a Krímbe ment, s 1919-ben, Alexandra nővére és VI. György brit király segítségével, Máltán és Anglián át hazatét Dániába. Fia és családja kivégzése rendkívül megviselte, ám valójában nem akarta elhinni a történteket, és nyomoztatott is a gyilkosság, valamint az állítólagos Anasztáziák ügyében. Olga lányával élt a hvidøre-i palotában, egészen 1928-ban bekövetkezett haláláig. Az ő életét mutatja be C. W. Gortner most megjelenő történelmi regénye, mely 1862-től, nővérének a koppenhágai sárga palotában történt eljegyzésével veszi kezdetét, és azzal ér véget, hogy a HMS Marlborough fedélzetén elhagyja Jaltát. A két végpont között, hat részben meséli el, egyes szám első személyben a cárné életét, kiegészítve mindezt egy történelmi utószóval is. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]