A tunéziai bevándorló apától származó, fiatal svéd író legújabb regényét tartja kezében az olvasó. A mű bővelkedik a szerzőtől megszokott, a köznyelv sajátos használatára épülő stilisztikai bravúrokban és humorban, mellyel azt éri el újra meg újra, hogy olvasója meglátja magát abban a   [>>>]

A tunéziai bevándorló apától származó, fiatal svéd író legújabb regényét tartja kezében az olvasó. A mű bővelkedik a szerzőtől megszokott, a köznyelv sajátos használatára épülő stilisztikai bravúrokban és humorban, mellyel azt éri el újra meg újra, hogy olvasója meglátja magát abban a görbetükörben, amelyet elé tart Jonas Hassen Khemiri. Az író a történetében, soha senkit nem nevez néven, minden esetben a főszereplő nagyapához való viszonyát, családi kötődését határozza meg a többi szereplőnek. A nagyapa Svédországba repül a fiához és a lányához, feleségével már húsz évvel ezelőtt elvált, és a gyermekeihez fűződő viszonya meglehetősen törékeny, sérülékeny. Ő a „nagyapa, aki apa is egyben és fiánál száll meg, aki „fiú és apa is egyben, a „barátnője, aki anya is egyben aztán színre lép a „lány, aki húg is egyben, majd megjelenik az ő barátja, aki „tornatanár és a lány barátja is egyben. Szinte szenvtelen tőmondatokban határozza meg szereplőinek helyét és szerepét a nagy családi társasjáték palettáján, amelynek középpontjában a nagyapa áll. Tíz nap története a regény, tíz olyan napé, amelyet ismét a gyermekei társaságában tölt el a férfi, és az együttlét előhívja emlékezetéből azokat az esztendőket, amikor fia és lánya még kicsik voltak, az együtt töltött, időnkénti meghitt órákat és azokat az alkalmakat is, amikor – bár az öreg ezt mindig tagadja – nem teljesítette apai kötelességeit. Most azonban úgy tűnik, némileg pótolni akarja az elvesztegetett éveket és fia gyermekeivel és az édesanyjukkal is kedvesen bánik, elcseverészik velük, mi több, még lánya, aki apja ott tartózkodása idején esik át egy abortuszon, is számíthat a nagypapára. Nem történik különösebb, említésre méltó esemény a tíz nap alatt, a szereplők valamennyien kénytelenek emlékezni és ez a múltba révedés fájó emlékeket is felszakít. A „fiú, aki apa is egyben szeretne megszabadulni az apai végrendelet záradékától, amely őt jelöli meg a régi lakás örökösének, ám a fiú, „aki apa is egyben, úgy érzi, ezzel mintha örökre magához láncolná őt apja és nem tudja lefejteni magáról a múltat sem. A magával ragadó történetben az író a különböző nézőpontokat képviselő családtagok, megszólalók monológjaiból, apró „puzzle darabkákból rakja össze, ennek a kaotikus családnak a tablóját, amelyben vélhetően minden olvasó talál majd saját családja életére hajazó felvillanásokat. Minden szereplő szeretne megérteni magáról valamit, úgy tűnik a „nagyapa is, aki apa is egyben, mert talán ő az egyetlen, aki mindig csalhatatlannak és tökéletesnek érezte döntéseit, de az élet nagyon is rácáfolt makulátlan jelleméreRemekül megírt, különös hangulatú családregény, amely mindazoknak ajánlható, aki szeretnek a sorok között is olvasni és meglátni a felszín alatt elrejtett, mélyebb értelmet, mondanivalót. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]