1987-ben, tizennégy évesen került be a fehérek felsőbbrendűségét hirdető, amerikai neonáci mozgalomba a Chicagóban született és felnőtt Christian Picciolini. Gyerekkora egyrészt a kertvárosi Oak Forestben telt, ahol szülei háza állt, valamint az olasz negyed Blue Islandben, ahol a nagyszülei
[>>>]
1987-ben, tizennégy évesen került be a fehérek felsőbbrendűségét hirdető, amerikai neonáci mozgalomba a Chicagóban született és felnőtt Christian Picciolini. Gyerekkora egyrészt a kertvárosi Oak Forestben telt, ahol szülei háza állt, valamint az olasz negyed Blue Islandben, ahol a nagyszülei laktak. Ám valójában gyerekkorától úgy érezte, hogy valahol két világ között van, származása miatt sehol sem fogadják be igazán, barátai sincsenek, ráadásul a szülei nagyon sokat dolgoztak, így nem igen jutott idejük rá. A szkinhed mozgalomba egy véletlen találkozás révén került bele: előbb a punk szcénában mozgolódott, majd találkozott a helyi szerveződő neonáci csoport vezetőjével, Clark Martellel, aki először beszélt neki a kapitalisták és a zsidóság összefonódásáról, és más hasonló témákról. Szép fokozatosan vonódott be a mozgalomba, Martell szárnyai alatt, s egyre inkább úgy érezte, talált egy közeget, ahol megértik, elfogadják őt. Aztán amikor Clark Martellt egyik napról a másikra letartóztatták (a Kristallnacht 49. évfordulóján zsidók üzleteinek kirakatát törték be, valamint megvertek több embert is), rámaradt a szervezet postafiókjának kezelése. Az eredeti csoport alaposan megfogyatkozott, ő azonban folytatta a kapcsolatépítést, a neonáci kiadványok terjesztését, a toborzást, s két évvel később, mindössze tizenhat évesen már a helyi neonáci csoport vezetője volt. Mellette pedig az ország egyik legismertebb bőrfejű zenekarának énekeseként hirdette a fehérek felsőbbrendűségét, szapulta a feketéket, a zsidókat és a melegeket, vett részt tüntetéseken, s erőszakcselekményekben is (többször le is tartóztatták). Közben megromlott a kapcsolata a családjával, kirúgták az összes iskolából, de végül nem ezek ébresztették rá gyűlölettel teli életének hazugságaira. Épp egy lemezboltot vezetett, ahol aztán megismerkedett feketékkel, melegekkel és zsidókkal is, s leginkább ezen találkozások, eszmecserék hatására távolodott el a neonáci mozgalomtól, számolt le a múltjával, valamint alapított egy a gyűlöletcsoportok ellen küzdő nonprofit szervezetet, s megírta emlékiratát is. Kifejezett célja volt, hogy más fiatalok ne sodródjanak bele ezekbe a gyűlöletcsoportokba (a szerző maga egyébként ma már terrorizmusnak nevezi a fehér felsőbbrendűségen alapuló fajgyűlöletet), és hogy másokkal együtt küzdjön a rasszizmus, az antiszemitizmus és a homofóbia ellen. Memoárja születésétől napjainkig mutatja be életét, elhibázott döntéseit, a szkinhedmozgalom kulisszatitkait, s sajnos olyan szomorú eseményeket is, mint saját kisöccse tragikus halála, melyet szintén a gyűlölet okozott. Felkavaró, ám rendkívül elgondolkodtató olvasmány - széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]