A második világháború után Ausztráliában letelepedett német Luftwaffe-navigátor, majd -pilóta, Erich Sommer 1979-ben kezdett bele németországi és háborús emlékeinek lejegyzésébe. A szerző ekkor vonult hivatalosan nyugdíjba, és a ház körül végzett munkák és a feleségével, Elfriedével közösen   [>>>]

A második világháború után Ausztráliában letelepedett német Luftwaffe-navigátor, majd -pilóta, Erich Sommer 1979-ben kezdett bele németországi és háborús emlékeinek lejegyzésébe. A szerző ekkor vonult hivatalosan nyugdíjba, és a ház körül végzett munkák és a feleségével, Elfriedével közösen folytatott ásványgyűjtés mellett eleinte meglehetősen rendszertelenül kezdve papírra vetni gondolatait, majd levelezni is kezdett német, brit, olasz és amerikai hadtörténészekkel, többek között azzal a J. Richard Smithszel is, aki A második világháború német repülőgépei című kötetben említést tett arról az Ar 234-esekkel felszerelt alakulatról (Kommando), ahol Sommer szolgált. El-eljárt különböző repüléstörténeti eseményekre, s összebarátkozott a Királyi Ausztrál Légierő egyik hajdani Spitfire-pilótájával is. Aztán 1976-ban Renate lányával Németországba és más európai országokba utazott, hogy újabb információkat gyűjtsön az egykori hadi eseményekről, amelyekben részt vett, s ekkor készített másolatokat volt jó barátja, pilótatársa, Horst Götz fennmaradt repülési naplóiról is. Ezt követően ismét belekezdett az írásba, ám a még így is félkész emlékirat egészen 1993-ig asztalfiókban maradt. Ekkor keltették fel azok Renate lánya érdeklődését, aki számítógép segítségével kezdett rendet tenni benne, s a szerző ennek kapcsán ismét átírta, kiegészítette a szöveget. A megjelenést azonban nem érhette meg: az emlékirat végül 2018-ban jelent meg nyomtatásban (a lánya által legépelt emlékirat egy példányát még halála előtt, 2005-ben megküldte J. Richard Smith-nek, aki 2015-ben látott neki a megszerkesztésnek - a brit hadtörténész részleteket emelt be levelezésükből, valamint háttérinformációkkal egészítette ki a szöveget). A rendkívül érdekes, olvasmányos memoár felidézi Erich Sommer családi körülményeit, a különböző bajorországi kisvárosokban, majd Münchenben telt gyermekkort, a sörgyári inaskodást, a Birodalmi Munkaszolgálatot, a berlini olimpiát, a söripari tanulmányokat, s azt, hogyan kezdte meg repülésleckéit. A legrészletesebben természetesen a háborús évekről olvashatunk: tartalékosi behívásáról, a Luftwafféhoz való áthelyezéséről, a kiképzőrepülésekről, a norvégiai hadjáratról, az éjszakai angliai bevetésekről, a kiképző- és pótalakulatnál töltött rövidebb időszakról, a nagy magassági különleges repülőegységről, a rádiólokátoros különítményről, a forradalmian új Arado Ar 234 sugárhajtású felderítőbombázóval végrehajtott bevetésekről (a szerző volt az első, aki végrehajtotta a világ első sugárhajtású gépes felderítőbevetését a normandiai inváziós front fölött), az 1944-45-ös történésekről az olasz hadszíntéren, végül a háború végéről és Münchenbe való hazatéréséről. A sok-sok érdekes hadtörténeti epizódot, valamint számos technikai részletet is bemutató, Renate Sommer utószavával záródó memoárt eddig kiadatlan fekete-fehér fényképek illusztrálják. A függelékben az egykori jó barát, Horst Götz visszaemlékezés-részletei, valamint repülőgéptípus-mutató kapott helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]