A 13. századra visszanyúló legenda szerint a patkányoktól nyüzsgő Hammeln városába egy titokzatos idegen érkezik, aki jelentős összegért elvállalja, hogy megszabadítja a városkát a rágcsálóktól. Bűvös sípjával a közeli Weser folyóba csalja az állatokat, amelyek a vízbe vesznek. Csakhogy a városi
[>>>]
A 13. századra visszanyúló legenda szerint a patkányoktól nyüzsgő Hammeln városába egy titokzatos idegen érkezik, aki jelentős összegért elvállalja, hogy megszabadítja a városkát a rágcsálóktól. Bűvös sípjával a közeli Weser folyóba csalja az állatokat, amelyek a vízbe vesznek. Csakhogy a városi tanács nem fizeti ki a kialkudott bért, ezért a férfi néhány nap múltán a gyerekeket csalja magával sípjával, a Koppel-hegyre vezeti őket, és állítólag 130 gyerek sosem tért haza. A 18 éves Szerb Antal dramatizált formában dolgozta föl az Európa-szerte ismert történetet, természetesen a maga fiatalon kialakult sajátos fölfogásában. Korai művének kézirata csaknem száz évig lapult, és nem régiben került elő a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárából. Az ismert alaptörténetet követő mesejáték a nagydiák szerző tájékozódásának, szellemi útkeresésének jegyeit viseli magán, belőle a pogány és keresztény mondavilág sajátos ellentéte bontakozik ki, és végkicsengése szerint a vallásosságot, az idealizmust legyőzi a művészet ereje. A titokzatos vándor afféle középkori csodatudós, aki minden bajra tud megoldást. A fiatal Szerb Antal a mesébe természetes módon szőtte a misztikus szálakat, a teozófiai, alkímiai, rózsakeresztes motívumokat. Szerepeltette például Villanovai Arnoldot (1235-1311), a katalán származású orvost és gyógyszerészt, utalt az ezoterikus bölcselő és alkimista Theophrastus Paracelsus (1493-1541) alakjára; megjelennek a mesejátékban a korabeli orvostudomány csodaszerei – mintha a fiatal író fölülvizsgálta volna mindazt, amit a saját kora tudománya és az iskola tanított. Valamiféle szembefordulást fejez ki a középkori okkultizmus és misztika a 20. század elejének racionalizmusával, tudományosságával, mindazzal, amit a fiatal Szerb Antal az iskolában vagy a cserkészetben tanult. Mintha a múltban rejtőzködő, láthatatlan szellemvilág érdekelné leginkább, miközben a műve motívumai között föltűnnek a világirodalom jeleseinek – Shakespeare, Gerhart Hauptmann – munkáiból ismerős vonások. Az elvágyódás életérzése, a misztika iránti vonzalom, az ezoterikus messzeségek bejárásának akarása tükröződik a műben, amely azt példázza, hogy a művészet, a szellem képes fölülkerekedni minden köznapi gondon-bajon. Az irodalomtörténeti szempontból szenzációt jelentő szövegkiadás úgy épül föl, hogy az egyik oldalon nyomtatásban olvasható a betűhív szöveg - a javításokat, kihúzásokat, betoldásokat is föltüntetve -, a vele szemközti oldalon pedig a kézirat fotója látható. A nyolc vékony füzetben fönnmaradt kézirat a 18 évesen is rendkívül tájékozott, szellemes és tehetséges Szerb Antal korai munkásságának dokumentuma, amelyből már kirajzolódik az az izgalmas eszmekör, amely később A Pendragon legendában (1934) is megjelenik. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]