Az ún. "áramháború" áll Graham Moore történelmi regénye, Az éjszaka fénye középpontjában. Ez volt az az 1888 és 1896 között, hosszan elhúzódó persorozattal kísért küzdelem, amely Thomas Alva Edison és George Westinghouse között zajlott le. A tét az volt, hogy melyik feltaláló és vállalkozó fogja   [>>>]

Az ún. "áramháború" áll Graham Moore történelmi regénye, Az éjszaka fénye középpontjában. Ez volt az az 1888 és 1896 között, hosszan elhúzódó persorozattal kísért küzdelem, amely Thomas Alva Edison és George Westinghouse között zajlott le. A tét az volt, hogy melyik feltaláló és vállalkozó fogja New York, majd a többi amerikai nagyváros áramellátását megvalósítani. Edison az egyenáram (DC) mellett kardoskodott, és nem sokkal azután, hogy szabadalmaztatta az izzólámpát, valamint a Wall Streeten az első erőművet is megépítette, embereivel azon kezdett dolgozni, hogy egész New Yorkot behálózzák. Ő ezt a megoldást tartotta a legbiztonságosabbnak, ám embereivel nem sikerült leküzdenie a hatótávolsággal kapcsolatos problémákat. Westinghouse is beszállt ugyanakkor a versenybe, aki korábban főleg vasúti technológiákkal foglalkozott, majd az ő figyelme is a villamosenergia-termelés felé fordult. Az ő vállalata is bekapcsolódott az izzógyártásba (sokak szerint sokkal jobb minőségű izzókat gyártott, mint Edison vállalata), majd ő is az áramtovábbítás problémájával és nagyobb területek áramellátásával foglalkozott, így természetszerűen Edison legnagyobb ellenfelévé vált. A zseniális szerb feltalálóval, Nikola Teslával együttműködve, az egyenárammal szemben az ún. váltóáramot (AC) akarták arra használni, hogy nagyobb távolságokra is eljuttassák az elektromosságot. Végül ők nyerték meg a két tábor közötti "áramháború"-t, szerezték meg New York áramellátásának kiépítését, és nem mellékesen azt is sikerült elérniük, hogy Edisont váltsák le az általa alapított vállalat éléről. A háborúskodás sokféle "hadszíntéren" zajlott: az újságokban (egymás lejáratásával), titkos információszerzéssel (mindkét oldal ipari kémeket is bevetett), és természetesen a tárgyalótermekben. Edison ugyanis beperelte Westinghouse vállalatait és annak partnereit (312 céget), összességében egymilliárd dollárra, és annak megakadályozására, hogy rajta kívül bárki gyárthasson izzólámpát. Az évekig tartó per során azon ment a vita, hogy mire szól egyáltalán Edison 223,898-as számú szabadalma. Az elsőre egyszerűnek tűnő "Ki találta fel az izzólámpát?" kérdés ugyanis nem is volt annyira egyszerű. Ugyanis már Edison előtt is többen foglalkoztak ezzel kapcsolatos kísérletekkel (mint Swan vagy Sawyer), de a per során a kérdésben szereplő összes szó értelme megkérdőjeleződött. Azon is vita folyt ugyanis, hogy mi számít "feltalálás"-nak, hogy Edison "az" vagy csak "egy" izzólámpát talált fel, végül pedig, hogy mit is nevezhetünk "izzólámpá"-nak. Mindebben a perben kulcsszerepe volt Westinghouse jogi képviselőjének, a huszonhat esztendősen társtulajdonos-ügyvédnek, Paul Cravatnak, akit a modern ügyvédi iroda feltalálójaként is szoktak emlegetni. Moore regénye időben két évre összesűrítve mutatja be ezt a hatalmas küzdelmet, középpontjában az ügyvéd alakjával, aki az ügy kapcsán a társadalom legfelsőbb rétegeibe is bepillantást nyer, és nem mellesleg gyönyörű feleségét, az operaénekesnő Agnes Huntingtont is megismeri. A kötet elején korabeli térkép segíti a New Yorkon belüli tájékozódást, a végén pedig a szerző történelmi jegyzetei kaptak helyet. A regény alapján hamarosan film is fog készülni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]