Napjainkban talán kevésbé ismert az ún. „gyermekvonatok története. Az első világháborúban független államok (Hollandia, Svájc, Svédország), valamint két győztes ország: Anglia és Belgium a háborút követően olyan akciókkal igyekezett enyhíteni a vesztes országokban, köztük Magyarországon élő   [>>>]

Napjainkban talán kevésbé ismert az ún. „gyermekvonatok története. Az első világháborúban független államok (Hollandia, Svájc, Svédország), valamint két győztes ország: Anglia és Belgium a háborút követően olyan akciókkal igyekezett enyhíteni a vesztes országokban, köztük Magyarországon élő családok helyzetét, hogy családok vállalták gyermekeikről való, meghatározott időre szóló gondoskodást. Sok volt ugyanis a hadiárva, s a lakosságon belül a családok nagy részét sújtotta nélkülözés. Alig volt élelmiszer, ruhanemű és tüzelő – főleg Budapesten. Ezen akciók során az idegen államokban élő befogadó családok azt vállalták, hogy egy évre befogadják, etetik, felöltöztetik és iskoláztatják a hat és tizenhárom év közötti magyar gyermekeket (elsősorban lányokat, valamint a legtöbb országban olyanokét, akiknek vallása megegyezett az övékkel). 1920 és 1930 között összesen több mint hatvanezer magyar gyerek utazott a fentnevezett országokba: a legtöbb Hollandiába, Belgiumba és Svájcba, de Angliában is közel hatszáz gyerek töltött el egy-egy évet (csak 1920-ben, az első „transzport évében 465-en érkeztek a szigetországba). A program hazai védnöke az Országos Gyermekvédő Liga volt, ám a gyakorlati szervező munkát az egyházak végezték, s ők választották ki azokat a gyerekeket is, akik részt vehettek a programban. Az 1920-ban Angliába utazók között volt Petrich Kató, egy tizenkét esztendős budapesti kislány is, aki egy bridgwateri családnál töltött el egy évet. Utazása és ott tartózkodása elején naplót vezetett, valamint számos levelet váltott családtagjaival, melyek közel száz évvel a történtek után kerültek elő. A később festőművészként és rajztanárként dolgozó Petrich Kató (Petneki Jenőné) gondosan megőrizte az Angliában vezetett naplót, leveleket és képeslapokat. Tíz levél kivételével ezeket találta meg 2013-ban lánya, Petneki Katalin, s nem sokkal később anyja öccsének hagyatékából előkerültek a hiányzó levelek is. Ezt a maga nemében egyedülálló dokumentumegyüttest adja most közre Petneki Katalin. A forrásközlés előtt a szerző felvázolja a gyermekvonatok történetét, bemutatja a családot és a levelekben szereplő további szereplőket, a korabeli budapesti életviszonyokat, az utazást, valamint az V. György korabeli Angliát. A szöveget fotók is kiegészítik. Ezt követik a források: negyven számozott és néhány számozatlan levél szövege, időnként kiegészítve a fennmaradt válaszlevelek idevágó részleteivel, valamint a naplóban található bejegyzésekkel, rajzokkal. Petneki Katalin a válaszlevelek alapján olyan témákat is feldolgoz, mint a gazdasági helyzet Magyarországon 1920-ban, a vagonlakók problémái (az édesapa, Petrich Gyula testvére, az Erdélyből menekült Petrich Ödön családjával hónapokig egy marhavagonban élt), a magyar identitás megőrzésének lehetőségei Angliában, irredenta események Budapesten, az 1921. évi napfogyatkozás vagy éppen „Ex-Karcsi (vagyis IV. Károly) visszatérési kísérlete. A végén a hazatéréstől és Petrich Kató további sorsáról olvashatunk. A kötetet bibliográfia zárja. Széles körben ajánlható beszerzésre – a kiadványra az iskolai és gyermekkönyvtárak figyelmét külön érdemes felhívni. [<<<]