A szerző Olgáról, a papírlányról szóló előző kötetével (Különleges utazás, 201826230) már bebizonyította, hogy jól ismeri a nyolc-tizennégy éves gyermekek lelkének rejtelmeit. A mesebeli címszereplő, Olga különös kislány, akit még „pocaklakó korában számtalan, gyönyörű mesével bűvölt el az
[>>>]
A szerző Olgáról, a papírlányról szóló előző kötetével (Különleges utazás, 201826230) már bebizonyította, hogy jól ismeri a nyolc-tizennégy éves gyermekek lelkének rejtelmeit. A mesebeli címszereplő, Olga különös kislány, akit még „pocaklakó korában számtalan, gyönyörű mesével bűvölt el az édesanyja, de szüleinek halála után már az imádott nagymama neveli őt. A hideg, hófödte képzeletbeli városkában, Bolicoban élő kis papírlány a valamikor hallott meséket szövi tovább, és gazdag fantáziájával kibővítve, csodás történetekké formálja azokat. Ezekkel a fabulákkal tartja ébren a falubéliek érdeklődését, abban, a hideg világban, amelybe beleszületett. A mostani történet karácsony közeledtével formálódik a kislányban, aki érzi, hogy a téli sötétségben „megakadt a fény városkájuk határán és az emberi lelkek elrablását megcélzó, szomorúság szörnye, Jumo ott lopakodik a házak között. Jumót az emberek szomorúsága táplálja, és mindig azon munkálkodik, hogy megkeserítse a hétköznapokat, hogy a szemekből felfakadó, fájdalom könnyeivel végre olthassa szomját. Minden erejét arra koncentrálja, hogy elszomorítsa a téli sötétségtől, amúgy is egyre jobban elcsüggedő városka lakóit. A kislány gazdag fantáziájának talaján életre kelő mesék azonban megakadályozzák ebben. Mert ezek a történetek gyönyörűvé teszik az estéket és a kislány úgy formálja a meséket, hogy azok ne a fájdalom könnyeit fakasszák hallgatóságában. Jumo, egy napon örömmel nyugtázza, hogy az egyik mesehallgató sír, és a könnyekkel végre olthatja a szomját. Azonban dühösen veszi tudomásul, hogy ezek a könnyek nem keserűségből, hanem meghatottságból fakadnak, már pedig Jumot csak a keserű könnyek táplálják. A rendre kudarcba fulladó próbálkozásai után végre eljön a karácsony fénye a hófödte városkában Az Olga által kitalált mesék tipográfiailag is elkülönülnek a „valóság eseményeitől. A történetekből nem hiányoznak a kissé ijesztő elemek sem, de a papírlány olyan csodálatosan szövi-fonja a szálakat, hogy eközben a hallgatóságában múlik a szorongás és a mese végére mindenki legyőzi a maga félelmetes, belső „szörnyetegét. A líraian szép történet minden kisgyermeknek jó szívvel és megkülönböztetett figyelemmel ajánlható.
[<<<]