Budapest 1944 végi, 1945. januári szovjet ostromát, illetve a védő magyar és német csapatok megítélését két véglet jellemzi: a korábban egyeduralkodó, a „felszabadulást ünneplő antifasiszta megközelítés, illetve a szélső jobboldal emlékezéskultúrája, amely hősökként tiszteli a védőket. Ungváry   [>>>]

Budapest 1944 végi, 1945. januári szovjet ostromát, illetve a védő magyar és német csapatok megítélését két véglet jellemzi: a korábban egyeduralkodó, a „felszabadulást ünneplő antifasiszta megközelítés, illetve a szélső jobboldal emlékezéskultúrája, amely hősökként tiszteli a védőket. Ungváry Krisztián e bonyolult kérdéskör szakértője, hiszen Budapest ostroma 1944-1945 (1998) című, több kiadást megért, több nyelvre lefordított könyve a téma alapművének számít. Most a kutató történész a magyar főváros védelmi harcait irányító, abban részt vevő német katonai vezetés tagjait mutatja be életrajzi lexikonra emlékeztető portrésorozatában. A bevezetésben külhoni hadtudományi kutatások eredményeit idézve kijelenti, hogy a Wehrmacht harcászati teljesítménye, hatékonysága messze meghaladta az ellenségeiét, ezzel is magyarázható, hogy sokáig kitartott a Budapestet támadó szovjet túlerővel szemben, sőt ki is tudott törni az ostromgyűrűből. Ungváry a historiográfiai áttekintés és a módszertani bevezetés után 123 cikket tartalmazó életrajzi lexikont ad közre (A budapesti csata német katonai elitje). A több évtizedes aprólékos kutatómunkával megalkotott cikkekben mindenkiről teljes élet- és pályarajzot ad, miközben figyelme középpontjában az illető magyarországi, budapesti tevékenysége áll. Valamennyi cikk terjedelmesebb, mint a hagyományos lexikoncikkek, ugyanis a szerző a fölkutatott adatok közlése mellett a vonatkozó dokumentumokból, forrásokból is idéz; a cikk végén pedig táblázatban tekinti át az adott személy rendfokozati előléptetéseinek és kitüntetéseinek időrendjét. Az első hosszú írás Karl Pfeffer-Wildenbruck vezérezredest, Budapest német katonai parancsnokát mutatja be, ezt követően alfabetikus rendben következnek az életrajzi lexikon cikkei. A Kurt Bartschtól August Zehenderig terjedő névsorból kiemelésre kívánkozik Gerhard Schmidhuber vezérőrnagy, aki megakadályozta, hogy a nyilasok elpusztítsák a budapesti VII. kerületi gettót. Egy-egy személyi szócikk terjedelme javarészt attól függ, mennyi adatot sikerült a szerzőnek fölkutatnia, így vannak kerek, esszészerű írások és egészen rövid tényeket soroló lexikoncikkek a kötetben. Külön fejezetben szerepelnek a budapesti harcok során szerzett érdemeikért kitüntetett német katonák cikkei. A kötet végén Ungváry Krisztián összefoglalja a német tisztek sorsát, számba véve a halottakat, a fogságba esetteket, az eltűnteket vagy esetleg a hazatérő túlélőket. A kiadvány – amely a német rendfokozatok magyar megfelelőinek jegyzékével és a szakirodalom bibliográfiájával zárul - a téma és a korszak alapvető kézikönyve. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]