Az Attraktor Kiadó sorra jelentet meg magyarul olyan 19. századi útleírásokat, amelyek annak idején a korabeli Magyarországot, vagy annak egy területét mutatták be az érdeklődő külföldi olvasóknak. Az Élet-utak sorozatban eddig angolszász írók munkáit olvashattuk: a connecticuti író és   [>>>]

Az Attraktor Kiadó sorra jelentet meg magyarul olyan 19. századi útleírásokat, amelyek annak idején a korabeli Magyarországot, vagy annak egy területét mutatták be az érdeklődő külföldi olvasóknak. Az Élet-utak sorozatban eddig angolszász írók munkáit olvashattuk: a connecticuti író és szociálpolitikus Charles Loring Brace tudósítását a nagyváradi börtönről és a Bach-korszak osztrák rendőrségéről (Magyarország 1851-ben, 200607179), Julia Pardoe angol utazó, író és költőnő 1839-40-es utazásai alapján született, A magyarok városa című kétkötetes művét (201523079), nemrég pedig Arthur J. Patterson The Magyars című, 1869-ben két kötetben megjelent munkája Erdélyre vonatkozó részeit (Utazás Erdélyben 1864 nyarán, 201705102). A széria legújabb darabja egy német utazó, Wilhelm Richter munkája, akiről mindössze annyit lehet tudni, amennyit eredetileg 1844-ben Berlinben megjelent írásában elárul magáról. Eszerint Észak-Németországból származott, fél évtizeden át élt Magyarországon, és egyike volt annak a három hegymászónak, akik 1843-ban először mászták meg a Magas-Tátrában található, 2627 méter magas Jég-völgyi-csúcsot. Az utazó, saját tapasztalataira építve, bírálatot sem nélkülözve mutatja be az 1840-as évek első felének Magyarországát, korabeli helyzetét és fejlődési irányait. Miközben bebarangolja a reformkori Magyarországot (Erdély és a Partium kivételével), nemcsak puszta útleírást ad, hanem mélyebb fejtegetésekbe is kezd, Magyarország történetével, földrajzával, közigazgatásával, társadalmi, nemzetiségi és gazdasági viszonyaival, s persze a magyarok és a többi ott élő nép jellemzésével. Richter nem a szokásos pozsonyi belépési ponttól kiindulva kezdi magyarországi barangolásait, hanem délről, Orsovától jön felfelé a Dunán Pestre és Budára. Kitűnő leírást ad e két nagyváros korabeli életéről és társadalmi rétegződéséről, viszonyairól vagy éppen a Lánchíd építéséről, majd meglátogatja a Dunától nyugatra elterülő vármegyéket, mesél a hírhedt bakonyi erdőről és annak betyárjairól, szép szavakkal emlékezik meg a Balatonról, a Fertő-tóról és a Hanságról, a neszményi és a tatai borvidékről, majd átmegy a Dunától keletre eső területekre. Gyönyörködik a Tiszában, beszél a magyar pusztákról, a tokaji és a helyaljai szőlőkről, majd északkelet felé fordul, bejárja a felvidéki hegyeket, bányavárosokat, fürdőhelyeket és gyógyforrásokat. Az utolsó fejezet elmélkedik Magyarország fejlődési irányairól, az országot alkotó népek kapcsolatáról és Magyarországnak a külföldhöz való viszonyáról. A tartalmas és rendkívül olvasmányos útleírást követően a fordító Óvári Csaba utószava, valamint névmutató zárja a kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]