A valóságos történelmi tényeken alapuló regény szerzőjét, a Kanadában élő Jennifer Robinsont, 2017-ben elhunyt, varrónő nagymamája életének néhány angliai éve inspirálta a történet megírására. A királyi esküvő egyik „főszereplőjének, II. Erzsébet menyasszonyi ruhája elkészítésének a krónikája éled   [>>>]

A valóságos történelmi tényeken alapuló regény szerzőjét, a Kanadában élő Jennifer Robinsont, 2017-ben elhunyt, varrónő nagymamája életének néhány angliai éve inspirálta a történet megírására. A királyi esküvő egyik „főszereplőjének, II. Erzsébet menyasszonyi ruhája elkészítésének a krónikája éled meg a kötet lapjain. A fejedelmi esküvő 1947 végén köttetett meg, amikor az egész világ figyelme erre a páratlan kézfogóra fókuszált. Erzsébet hercegnő és Mountbatten Fülöp hadnagy ekkor kötötte össze életét, amely szerencsére mindmáig tart. A háború utáni nyomorúságos éveket valósággal „bearanyozta ez a csillogó, felékszerezett esküvő. A ruhát Norman Hartnell tervezte ám a varrónők nevét már nem őrizte meg ilyen pontosan az emlékezet. A szerző ezért megalkotta Ann, Miriam és Heather személyét, akik mindhárman az írói fantázia szüleményei. A feltárt dokumentumok alapján az ő alakjukhoz társította a híres londoni divatcég, a Hartnell valóságos szereplőit az író. Ilyen volt többek sorában, a félelmet keltő divattervező, Germaine Davide, aki a cég ruhaigazgatója volt. De ténylegesen élt Edith Duley is, aki a híres műhely kiváló varrónőjeként tevékenykedett. Miközben a szerző számos levéltári kutatásra építve feltérképezte a ruha elkészítésének valós körülményeit, Anglia háború utáni élete is kibontakozik a kötet lapjain, a megszorító intézkedések, a jegyrendszer, és mindaz a nélkülözés, amely az emberek életét nehézzé tette. A fikció és a tények keverednek ebben a történetben, amelynek szereplői mindannyian a menyasszonyi ruha tökéletes elkészítésén fáradoznak, és miközben a szalon varrógépei és hímzőkereti mellett ülve, napi nyolc órát dolgoznak, kibontakozik mindegyikük magánélete is. Ám hétköznapi problémáikat, bajaikat többnyire elfedi a tény, hogy mindannyian azon a megtisztelő feladaton munkálkodhatnak, amelynek eredményeként majd II. Erzsébet kiragyoghat mindenki közül, amikor a gyönyörű ruhát felöltve, elindul a királyi vendégsereggel a westminsteri apátság felé. Az író olvasmányos, érdekes regénye miközben a háború utáni Nagy-Britannia hétköznapjainak és a menyasszonyi ruha megvarrásának kulisszatitkait fedi fel, érzékletes képet fest a szigetország rengeteg áldozattal járó, háború utáni éveiről, a korabeli angol társadalomról. Érdemes széles körben ajánlani a regényt, amelyet azonban vélhetően leginkább a nőolvasók keresnek majd. [<<<]