„1944-ben Normandiában két hétre becsülték egy frissen tisztté avatatott harckocsiszakasz-parancsnok várható élettartamát – írja jelen kötet előszavában David Tootal hadtörténész, aki munkája révén számos második világháborús veteránnal készített interjút. Közéjük tartozik az a brit veterán, David   [>>>]

„1944-ben Normandiában két hétre becsülték egy frissen tisztté avatatott harckocsiszakasz-parancsnok várható élettartamát – írja jelen kötet előszavában David Tootal hadtörténész, aki munkája révén számos második világháborús veteránnal készített interjút. Közéjük tartozik az a brit veterán, David Render, akivel a normandiai partraszállás hetvenedik évfordulójára rendezett ünnepségen találkozott, s aki a Sandhurstről kikerülve, mindössze tizenkilenc esztendősen vett részt a normandiai partraszállásban. Csodával határos módon nemcsak magát a partraszállást élte túl, hanem a nyugati front számos más ütközetét, egészen Németország teljes megszállásáig. A korábban Észak-Afrikában harcoló Sherwoodi Erdőkerülők Önkéntes Lovasezredhez csatlakozva, Sherman harckocsikból álló szakasza élén részt vett egyebek mellett a Caen körüli sövényvidéken, a bocage-ban vívott gyilkos páncélcsatákban, Belgium felszabadításában, a Market Garden hadműveletben, a Siegfried-vonal ellen intézett téli támadásban, a rajnai átkelésben vagy a német hadsereg utolsó gócainak felszámolásában. E hónapok során a harckocsiparacsnokok több mint 90%-a veszteséglistára került – nem úgy, mint ő, akit századparancsnoka épp ezért „az elmaradhatatlan Mr. Render néven emlegetett. A később sikeres vállalkozóvá, egyben országos bajnok autóversenyzővé váló férfi 2017-ben adta ki emlékiratát, melynek társszerzője David Tootal (az interjún kívül 2016-ban együtt bejárták az egykori helyszíneket is). A történeteket őszintén elbeszélő, a fanyar angol humort sem nélkülöző memoár elsőként megidéz egy 1944. szeptemberi napot, egy a hollandiai Nijmegen közelében vívott ütközetet, melynek során egy főhadnagyot veszített a század. Ezt követően, az időben visszakanyarodva, a Gold partszakaszon történt behajózástól kezdve meséli el a történéseket, a harci cselekményeket és a mindennapokat egyaránt, egészen az utolsó csatákig. Az utószóban röviden arra is kitér a szerző, hogy mi történt vele a háború után, s hogy a bajtársi közösség, a veterántalálkozók miként segítettek neki feldolgozni a háborús traumákat. Érdekes, tartalmas kötet, ám a téma iránt érdeklődőknek érdemes elolvasni az utóbbi években megjelent német memoárokat is, mint például Otto Henning Páncélgépkocsi-parancsnok (201922033) című kötetét [<<<]