Arthur Koestler, az irodalomtörténészek megítélése szerint egyik legjobb regénye, A vágyakozások kora, 1951-ben jelent meg először. Ez volt az az időszak, amikor a második világháború utáni esztendőkben, pontosan kezdtek kirajzolódni a körvonalak a szovjet totalitárius diktatúra és a nyugati világ   [>>>]

Arthur Koestler, az irodalomtörténészek megítélése szerint egyik legjobb regénye, A vágyakozások kora, 1951-ben jelent meg először. Ez volt az az időszak, amikor a második világháború utáni esztendőkben, pontosan kezdtek kirajzolódni a körvonalak a szovjet totalitárius diktatúra és a nyugati világ liberális világnézete között. Hihetetlenül izgalmas időszak volt ez irodalomtörténeti szempontból is, hiszen a legnagyobbak: Camus, Beauvoir, Orwell és a regény írója, Koestler is ezekben az években alkottak. Vélhetően a regény néhány alakjának „szövetébe is beleszőtte az ő jellemző vonásaikat a szerző. Az ötvenes évek közepén, Párizsban játszódó regény helyszínei többnyire értelmiségi találkahelyek, presszók, gyűlések, éjszakai bárok. A kultúra fővárosában verbuválódott társaság tagjai között ott van az egyetemista diák, Julien, az amerikai lány, Hydie és a rejtélyes kilétű, Fegya Nikitin. A lány, mint sokan a társaságból, valamiféle szellemi fogódzót, hitet keres a hétköznapokban, hogy megvethesse a „hátát egy eszmerendszerben, mert ő és a többiek is - úgy tűnik - egy „légüres térben élik súlytalan hétköznapjaikat. Hydie, Nikitinben látja meg a férfit, és azt az embert, aki kiutat jelenthet az érzelmi „nihilizmusából. Hydie apja magasrangú tábornok, aki a franciákat szervezi ellenállási csoportba, hogy a szovjet inváziót megfékezzék, ám feladatát nem tudja teljesíteni, mert lánya egy szovjet kémmel tart fenn szerelmi viszonyt. Hydie szeméről lassan lehull a hályog, és kiderül számára, hogy a kőkemény férfi jellemét, nem személyiségének erőforrása táplálja, hanem az agresszív módon kiképzett, kérlelhetetlen és kegyetlen szovjet titkos ügynök jelleme mindez. Amikor Nikitinről kiderül, hogy a jólfésült és sima modorú férfi valójában kicsoda, már a lány élete is veszélyben forog, ekkor nem tehet más, feladja szerelmét. Mindez korántsem valamiféle alantas szerelmi bosszú, sokkal több annál, mert időközben Hydie is öntudatra ébred és a „légüres térben való vergődése, kiútkeresése, lassan-lassan irányt vált Ennyi a szikár történet, ám a regény sokkalta több ennél, mert a szerző a cselekménybe ágyazottan pontos képét adja a kornak, amelyben szereplői élnek, miközben azt a bonyolult és sokrétű, politikai és társadalmi környezetet világítja meg, amely ebben az időben zajlott a közép-európai országokban. Koestler egykor a német kommunista párt tagja volt, ám erre az időszakra már meghaladta valamikori gondolkodásmódját, és a kommunisták ellensége lett. Regényében mindazt a tapasztalatot és tudását ötvözi, amely elvezetett idáig, hogy kikristályosítsa eszmerendszerének a lényeget és ennek okán, számos anomáliát tárjon fel erre a korra vonatkozóan. A regény mondandója, eszmeisége mára sem veszett aktualitásából, elevenen hat, minden gondolkodva olvasó érdeklődésére számot tartva. Nem könnyű olvasmány ezért főként az értelmiségi olvasók fogják keresni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]