Az Agatha Christie-stílusú krimijeiről elhíresült, Amerikában élő brit Rhys Bowen (Janet Quin-Harkin írói álneve) újabb vaskos regénye két idősíkon mozog. A második világháború idején, a harcokat befejező hadműveletek során (1944) a brit pilóta, Hugo Langley ejtőernyőjével kiugrik találatot kapott   [>>>]

Az Agatha Christie-stílusú krimijeiről elhíresült, Amerikában élő brit Rhys Bowen (Janet Quin-Harkin írói álneve) újabb vaskos regénye két idősíkon mozog. A második világháború idején, a harcokat befejező hadműveletek során (1944) a brit pilóta, Hugo Langley ejtőernyőjével kiugrik találatot kapott gépéből, és a németek által megszállt Toscanában ér földet. A súlyosan sebesült férfi egy kolostor romjai és a gyönyörű Sofia Bartoli mellett talál menedéket. Ám kibontakozó szerelmüknek egy árulás véget vet. A Gestapo letartóztatja, ám később megszökik. A háború végén felesége, Brenda elhagyja, s a tönkretett kastélyában magára maradt arisztokrata talpraesett, fiatal házvezetőnőjénél, Elsie Williams-nél keres vigasztalást. Harminc évvel később, 1973-ban elhidegült lánya, Joanna hazatér vidéki otthonukba, hogy intézkedjen apja temetése felől. A férfi személyes holmijának rendezgetése közben felbontatlan levelet talál, amelyet egy bizonyos Sofiának címeztek. Miután elolvassa, Joanna Toscanába utazik, hogy megismerje apja rejtélyes múltját – és önmagát. Az egyébként fiktív kis faluban, San Salvatore-ban rátalál az egykori szerelmesek másik leszármazottjára, Enzo Bartolira, akivel együtt kezdik meg a nyomozást. A szívbemarkoló történet végére kiderül, miként zajlott az említett „árulás a háború kegyetlen, fojtogató légkörében. A szerző egyik méltatója szerint a regény olvasása közben „szinte ott érezzük magunkat a zöldellő olajfák árnyékában, orrunkat kényezteti a toszkán konyha ínycsiklandó illata, és fülünkbe cseng az olasz nyelv semmihez sem fogható dallamossága. [<<<]