Frida Kahlo (1907-1954), mexikói festőművésznő a 20. századi festészet ikonikus alakja volt. Frida hatéves korában gyerekbénulásban megbetegedett és ekkor a jobb lába deformálódott, ezen az 1925-ben bekövetkezett balesete még inkább rontott. A busz, amelyen Frida utazott egy villamosba ütközött és   [>>>]

Frida Kahlo (1907-1954), mexikói festőművésznő a 20. századi festészet ikonikus alakja volt. Frida hatéves korában gyerekbénulásban megbetegedett és ekkor a jobb lába deformálódott, ezen az 1925-ben bekövetkezett balesete még inkább rontott. A busz, amelyen Frida utazott egy villamosba ütközött és a lány súlyosan megsérült, ez egész, további életét meghatározta. Erről a pontról kiindulva veszi kezdetét Carolina Bernard regénye, amelyben számos valós tényre és jónéhány fikcióra építve meséli el a szerző, ennek a lelkében hihetetlenül erős, és művészetében rendkívül tehetséges asszonynak az élettörténetét. Frida a sérülés e következtében számos műtéten esett át, sokáig teljes gipszben kellett feküdnie és iszonyatosa fájdalmai voltak. Ez idő tájt kezdett el festeni, majd csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző művészek csoportjához. Itt ismerkedett meg a nálánál huszonegy évvel idősebb, Diego Riverával, a „festőfejedelemmel, akihez feleségül ment 1929-ben. A férfi inspirálta, hogy fessen minél többet, mert nagyon tehetségesnek ítélte meg Fridát. Kettejük kapcsolata azonban nem mondható harmonikusnak, Diego rendkívül „impulzív, „nagytermészetű férfi volt, aki bár nem tekintette megcsalásnak, hogy más-más nőket csábított az ágyába, ezzel nagy szenvedést okozott Fridának. 1930-tól 1933 végéig a házaspár az Egyesült Államokban élt, ahol a társasági élet hamar befogadta a két tehetséges festőt. Frida, bár az orvosok figyelmeztették, hogy nem szülhet gyermeket, mégis vállalta a terhességet, amely vetéléssel végződött (ezt A repülő ágy című, döbbenetes festményében örökítette meg). Ezután visszatértek Mexikóba, ekkor vált világossá Frida számára, hogy a húgával, Cristinával is viszonyt folytat a férje. Ez olyan mélyen megsebezte az asszonyt, hogy ezután ő maga is, gátlástalanul szegte meg a házastársi hűséget. A férje „orra előtt folytatott nyílt viszonyt számos ismert férfival és nővel, többek között Lev Trockijjal, akit a Függönyök című önarcképével ajándékozott meg. Később elvált Diego-tól, de a törvényes „szakítás nem jelentette azt, hogy továbbra is ne vonzotta volna őt legyőzhetetlen erővel a férfi tehetsége, karizmatikus személyisége. Frida képeinek sikere ekkorra már a világhír felé röpítették őt, majd a válásukat követő évben Diego, szerelmes könyörgésére ismét összeházasodtak. A második világháború éveiben Frida aktív politikai munkát végzett, később, 1948-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba. 1950-ben még számos operációt végeztek a gerincén, de ezután már örökös fájdalomban, kerekesszékben töltötte mindennapjait. 1953-ban amputálták jobb lábát, és a nagybeteg asszonyt Diego, akit haláláig „varangynak becézett a festőnő, a karjában vitte be utolsó kiállításának megnyitójára. A Frida Kahlo képeinek gazdag színvilágát megidéző regény, főként nőolvasók körében számíthat népes olvasótáborra. [<<<]