Az egyik legeredményesebb második világháborús szovjet mesterlövésznő volt Ljudmilla Mihajlovna Pavlicsenko: pályafutása során, Szevasztopol és Odessza védelménél 309 igazolt halálos találata volt, melyből 29 ellenséges mesterlövész volt. 1941 nyarán, amikor Hitler seregei megtámadták a   [>>>]

Az egyik legeredményesebb második világháborús szovjet mesterlövésznő volt Ljudmilla Mihajlovna Pavlicsenko: pályafutása során, Szevasztopol és Odessza védelménél 309 igazolt halálos találata volt, melyből 29 ellenséges mesterlövész volt. 1941 nyarán, amikor Hitler seregei megtámadták a Szovjetuniót, félbeszakította történészi tanulmányait a Kijevi Állami Egyetemen, és önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Nem akart azonban szanitéc lenni, s szép fokozatosan beküzdötte magát a mesterlövészek közé. 1942-ben, egy sérülés miatt aztán nyugati misszióra küldték: Kanadában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban mozdította elő a Szovjetuniót segítő támogató jótékonysági alapok működését (annak ellenére, hogy előtte ki sem mozdult a hazájából, semmiféle diplomáciai tapasztalata nem volt, s angolul sem beszélt). Miközben az amerikai sajtótól megkapta „a halál asszonya ragadványnevet, barátságot kötött Eleanor Roosevelt first lady-vel is, sőt a népszerű folkénekes, Woody Guthrie még egy számot is írt róla, Miss Pavlichenko címmel. A Szovjetunióba hazatérve is hősként fogadták, sérülése miatt a leendő mesterlövészek oktatója, majd a háború után hadtörténész lett. Kétszer megkapta a Lenin-rendet és kitüntették a Szovjetunió Hőse címmel is. A háborús tapasztalatok azonban súlyosan megviselték őt is: élete végéig küzdött a fejsérülések utóhatásaival, így például nagyothallással, nem is beszélve alkoholizmusáról. 1974 októberében halt meg, ötvennyolc esztendős korában, és a moszkvai Novogyevicsi temetőben temették el – ezerötszáz kilométerre szerelmétől, a háborúban elhunyt Alekszej Kicenko hadnagytól. Emlékirata, melyet a háború alatt vezetett naplója felhasználásával, valamint későbbi levéltári kutatásai alapján írt, kézirat formában maradt fenn a család birtokában. A most magyarul is olvasható memoár 1932-től mutatja be saját életét, középpontjában természetesen az 1942-43 közötti időszakkal, valamint a nyugati megbízatással, de röviden kitér későbbi életére is. A Martin Pegler brit hadtörténész előszavával ellátott kötet közepén egy fekete-fehér fotómelléklet is helyet kapott, a kiadványt pedig jegyzetek zárják. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]