Bereményi Géza nemcsak íróként, de egyéb művészeti ágak alkotójaként (forgatókönyvíróként, színházi és filmrendezőként) is a magyar élvonalba tartozik évtizedek óta. Most megjelenő könyvén teljes mértékben érezhető filmes rutinja: az irodalmi szöveg valósággal moziszerűen, élő jelenetek magával
[>>>]
Bereményi Géza nemcsak íróként, de egyéb művészeti ágak alkotójaként (forgatókönyvíróként, színházi és filmrendezőként) is a magyar élvonalba tartozik évtizedek óta. Most megjelenő könyvén teljes mértékben érezhető filmes rutinja: az irodalmi szöveg valósággal moziszerűen, élő jelenetek magával ragadó füzéreként pereg az olvasó előtt. A sorokban saját kisgyermek- és kamaszkorát kelti életre: a több mint hatszáz oldalas, dokumentarista stílusban lejegyzett történet első tizennyolc évének részletes krónikája. Az írás - valószínűleg - Bereményi első emlékével veszi kezdetét: nagyanyja, Róza (Bereményi Sándorné Román Róza) lágyan ölelő, terjedelmes karjait, és az akkor otthont jelenti Teleki téri szobakonyhás lakás idézi meg "Lulikám", babakori önmaga perspektívájából. Innen ível tovább a történet a műfaj szabályait követve időrendi sorrendben kibontakozva, érintve minden lényeges időszakot és sorsfordulatot, a nyolcadik kerületi, nagyszülőknél telő első hat évétől édesanyja újbóli felbukkanásán, Rózner Istvánnal való újraházasodásán át, az ötvenhatos eseményeken keresztül egészen a balhés, kicsapással súlyosbított gimnáziumi éveken keresztül 1964-ben abszolvált érettségijéig. Bereményi életrajza egyben hiteles és szemléletes korrajznak is tekinthető az ötvenes-hatvanas évek Budapestjéről; széles körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]