Bibliogr.: p. 347-370., a jegyzetekben: p. 309-326. és a lábjegyzetekben
UKazon:
202011069
Kivonat:
Bár a holokauszt elsősorban a német nemzetiszocialista vezetés bűne – ők szervezték meg a deportálásokat, ők vezényelték az elfogás, a gettósítás és kisajátítás bürokratikus rutinját, ők fejlesztették ki a tömeggyilkosságok technikai eszközeit–, azt önmaguk, főleg európai szinten képtelenek lettek
[>>>]
Bár a holokauszt elsősorban a német nemzetiszocialista vezetés bűne – ők szervezték meg a deportálásokat, ők vezényelték az elfogás, a gettósítás és kisajátítás bürokratikus rutinját, ők fejlesztették ki a tömeggyilkosságok technikai eszközeit–, azt önmaguk, főleg európai szinten képtelenek lettek volna véghezvinni. Ehhez szükségük volt a helyi politikusok, szervek és lakosság munkamegosztás alapú együttműködésére. Götz Aly német történész régóta foglalkozik a témával, így azzal is tisztában van, hogy az előre törő nacionalizmus és társadalmi válságok hatására évtizedek alatt megerősödő antiszemitizmusnak nagy szerepe volt a történtekben. 2011-ben megjelent, Warum die Deutschen? Warum die Juden? Gleichheit, Neid und Rassenhass 1800-1933 (Miért a németek? Miért a zsidók? Egyenlőség, irigység és rasszista gyűlölet 1800-1933) című kötete a német előtörténetet vizsgálta, most magyarul is megjelenő könyvében pedig európai szinten igyekszik felvázolni, mi ágyazott meg a holokausztnak. A szerző 1880-nál veszi fel a fonalat: abban az évben, amikor Wilhelm Marr az antiszemitizmus szót is megalkotta. Nagyjából ekkor vette kezdetét Európa szerte az a modern antiszemitizmus, melynek számtalan tünete volt, az 1881-84-es oroszországi pogromoktól a Dreyfuss-ügyön, az 1918-21 közötti kelet-közép-európai polgár- és nemzetiségi háborúkat kísérő gyilkosságokon, a különféle területeket (Elzász-Lotharingia, Görögország, Törökország, Bulgária) érintő áttelepítéseken, az 1920-as magyarországi numerus claususon vagy az Ébredj, Litvánia!-projekten át odáig, hogy Lengyelország 1938-ban a már régebben külföldön élő zsidókat megfosztotta állampolgárságuktól. A szerző, korabeli dokumentumok, visszaemlékezések és a szakirodalom segítségével vizsgálja, Európa-szerte mennyire fonódtak össze az antiszemita célkitűzések az etnikai homogenizáció általános politikájával, hogyan fogadta ezt a társadalom, s milyen mértékben támogatták az egyes kormányok a második világháború alatt a zsidók deportálását. Elsősorban azokra az országokra fókuszál, ahonnan a legtöbb zsidót deportálták, így Németországra, Lengyelországra, Oroszországra, Romániára, Magyarországra és a balti államokra. Magyarország esetében például részletesen szó esik az 1919-es ellenforradalom során meggyilkolt zsidókról, a numerus claususról, a zsidótörvényekről, a magyar csendőrség és az államvasukat begyűjtésben és deportálásban való részvételéről, s természetesen a nyilasok tömeggyilkosságairól. A 2018-ban Geschwister Scholl-díjjal is jutalmazott kötetet jegyzetek, szómagyarázat, irodalom- és forrásjegyzék, valamint hely- és névmutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]