Etiópia észak-északnyugati részén, a Tana-tó környékén lévő falvakban élt a magát Bete Iszrael (vagyis Izrael háza) néven nevező, zsidó vallású népcsoport. Származásukról több elmélet is létezik; a hetvenes évek óta az a legelfogadottabb nézet, hogy a csoport voltaképpen egyike annak a tíz eltűnt   [>>>]

Etiópia észak-északnyugati részén, a Tana-tó környékén lévő falvakban élt a magát Bete Iszrael (vagyis Izrael háza) néven nevező, zsidó vallású népcsoport. Származásukról több elmélet is létezik; a hetvenes évek óta az a legelfogadottabb nézet, hogy a csoport voltaképpen egyike annak a tíz eltűnt zsidó törzsnek, amelyeknek az izraeli királyság I. e. 8. századi megszállása után veszítették nyomát. A fekete bőrű közösség tagjai Etiópiában a Tóra előírásai szerint éltek, zsinagógaszerű templomokban imádkoztak, de évezredes elszigeteltségükben azt hitték, ők az utolsó megmaradt zsidók a földön. Mindeközben természetesen semmit nem tudtak a héber nyelv és a judaizmus fősodráról. Első külhoni zsidóként, 1867-ben Joseph Halévy lépett velük kapcsolatba, egy az Egyetemes Izraelita Szövetség által támogatott expedíció keretében, majd tanítványa, Faitlovich Gondar volt a következő, aki 1904-ben járt náluk, és másfél éven át tanulmányozta életmódjukat. Az etióp zsidók iránti érdeklődés azonban hosszú évtizedekre elenyészett, és bár – nagyrészt a Zsidó Ügynökség által támogatott iskolahálózat révén – körükben is elterjedt az Izraelbe vándorlás vágya, csak néhány katasztrófával végződő kísérlet történt. Ráadásul az 1948-ban létrejött Izrael Állam sokáig a holokauszt által sújtott európai zsidóság Izraelbe telepítésével volt elfoglalva, és maguk az izraeli politikusok sem ismerték el a zsidó nép részének az etiópiai zsidókat. A helyzet Menáhem Begín 1977-es miniszterelnökké választása után változott meg, aki már korábban is fontosnak tartotta az etiópiai zsidók Izraelbe telepítését, és ennek előkészítésére utasítást adott a Moszadnak is. Az első csoport repülővel való elszállítására még 1977-ben sor került: az ogadeni háború után meggyöngült etióp kormány kért katonai segítséget Izraeltől, cserébe hatvannégy személyt tudtak Izraelbe vinni. Nem sokkal később vette kezdetét a Moszad titkos akciója, melynek keretében tovább folytatódott az etiópiai zsidók kimenekítése (akik az éhínség miatt, Ferede Aklúm szervezésében tömegével kezdtek Etiópiából Szudánba menekülni). A Moszad a szudáni tengerparton, Arúszban létrehozott egy fedővállalkozásként funkcionáló búvár- és szörfparadicsomot. A tengerparti épületek luxusüdülőkként funkcionáltak, ám az alkalmazottak mind izraeli ügynökök voltak, és éjszakánként a tengeren át csempészték ki a szudáni menekülttáborokból oda juttatott embereket (de repülőn is folyt kimenekítés, mint az 1984 végi, 85 eleji ún. Mózes hadművelet keretében). Az akció 1985 elejéig tartott; a sajtó ekkor szellőztette meg az etiópiai zsidók kimenekítését. Így aztán Izrael egy időre kénytelen volt leállni a projekttel, melyet később két másik akció keretében, a kilencvenes években folytattak. Ezen események közül a szudáni tengerparton működő üdülőhely áll Raffi Berg, a BBC News közel-kelti tudósítója által írt könyv középpontjában. Bár a szerző igyekszik az egész folyamatot felvázolni, elsősorban a Ferede Aklúm és a csak „Dani néven emlegetett műveleti parancsnok által 1979 és 1985 között szervezett, kockázatos akcióra összpontosít. Mindehhez a szerző, levéltári kutatásokon kívül interjúkat is készített egykori és jelenlegi Moszad-ügynökökkel, akik további részleteket árultak el neki az egykor történtekről. Az Efraim Halévi volt Moszad-igazgató utószavával záródó dokumentumregény alapján 2018-ban játékfilm is készült, Chris Evans, Greg Kinnear és Ben Kingsley főszereplésével. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]