Szirtes Tamás (1945) Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színházi rendező, színigazgató, egyetemi tanár idén januárban töltötte be a nyolcvanadik életévét. Rényi Ádám író, kommunikációs és médiaszakember, újságíró, szerkesztő vallomásos bevezetőjében arról szól, hogy a 2000-es évek második felében   [>>>]

Szirtes Tamás (1945) Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színházi rendező, színigazgató, egyetemi tanár idén januárban töltötte be a nyolcvanadik életévét. Rényi Ádám író, kommunikációs és médiaszakember, újságíró, szerkesztő vallomásos bevezetőjében arról szól, hogy a 2000-es évek második felében ismerhette meg személyesen a rendezőt, aki 2004. február 1-jétől a Madách Színház ügyvezető igazgatója volt, majd 2021-ben újabb 5 évre nevezték ki, így 2027-ig a színház igazgatója marad. Rendkívül gazdag életpálya áll mögötte, erről mesélt kötetlen beszélgetések során át Rényi Ádámnak, aki nem tett mást, mint lejegyezte az elhangzottakat. Ennek alapján bontakozik ki nemcsak a színházi rendező pályája, de kamaszkorától kezdve családi életének néhány részlete is, többek között édesapja, korának ünnepelt gyártásvezetője, Szirtes László alakja is felvillan, majd a rendezői pálya állomásai, a színészmesterség és színészélet összetett, maszkok alatt megbújó valósága, sokfélesége értelmeződik. Felbukkannak olyan ikonikus művészek, mint Gálvölgyi János, Almási Éva, Gyabronka József, Paudits Béla, Hofi Géza, Garas Dezső és sokan mások, akiket barátság fűzött a Madách Színházhoz és a rendezőhöz. Eközben Szirtes Tamás áradó mesélőkedvvel eleveníti fel a hazai, modern zenés színház kezdeteit egészen napjainkig. A művész életét a kíváncsiság, az új keresése, a tanulás és tanítás vágya szőtte át, amely napjainkban sem lankad. Töretlen erővel keresi a kihívásokat, hogy megszülethessen egy újabb zenés csoda, amellyel nemcsak a hazai nagyérdeműt, de a külföldi zeneszerzőket is gyakorta lenyűgözi. Napjainkban, amikor legtöbb esetben az elégedetlenség, a negatív bírálat uralja a közbeszédet, a rendező nem perlekedik, tökéletesen meg van elégedve azzal, amit hosszú pályája során elért és még elérhet. Nem elviselni akarom az életet, hanem szeretni –vallja egyhelyen és az olvasó azt érezheti, hogy Szirtes Tamás személyében egy életigenlő, pzitív gondolkodású, hihetetlenül tehetséges, a szó minden értelmében hiteles, szerethető művészembert ismerhetett meg. Széleskörű ajánlásra érdemes könyv, amelyet vélhetően nemcsak a színházbajáró nagyközönség fog értékelni. [<<<]