A doni áttörés 80. évfordulójára állította össze emlékalbumát Maruzs Roland. Mint azt az előszóban írja, az 1945 utáni évtizedekben azt sulykolták, hogy a 2. hadsereget „meghalni küldték a Don-kanyarba, ráadásul gyengén felszerelt állapotban, vezetőik pedig veszni hagyták a rábízott embereket. A   [>>>]

A doni áttörés 80. évfordulójára állította össze emlékalbumát Maruzs Roland. Mint azt az előszóban írja, az 1945 utáni évtizedekben azt sulykolták, hogy a 2. hadsereget „meghalni küldték a Don-kanyarba, ráadásul gyengén felszerelt állapotban, vezetőik pedig veszni hagyták a rábízott embereket. A szerző nem kíván ítéletet alkotni a korszak politikai és katonai vezetésének tevékenységéről vagy a körülményeket elemezve megvédeni őket. Azért íródott a könyv, hogy bemutassa a katonai helytállást, amit a magyar katonák a legnehezebb viszonyok között teljesítettek – sokszor életük árán. Műfaját tekintve egyfajta kalendáriumról van szó, Maruzs ugyanis a körülményeket összefoglaló bevezetőt követően időrendbe rendezte a történeteket. Az 1942. június 28. és az 1943. február 3. közötti történéseket mutatja be, visszaemlékezés-részletek és levéltári dokumentumok alapján, gazdag fotóválogatással és sajtóanyaggal kiegészítve. Rögtön az első „bejegyzés a doni hadműveleti területre történő előretörés első hősi halottjának történetével indít, Németh Sándor tartalékos szakaszvezető ugyanis a 22/II. szászlóalj állományának tagjaként Morozovo területén, erős ellenséges géppuska- és golyózáporban hunyt el. A doni hősök között olyan további katonákról olvashatunk, mint az Uriv falu birtoklásáért folyt harcban meghalt Meskó László százados, az 1942. július 21-én lelőtt Henkel-gép megfigyelő tisztje, Benkei József főhadnagy, a korotojaki hídfőcsatában mindössze huszonkét évesen elhunyt Csizmadia György honvéd, Kajtár Gyula, a 2. gépkocsizó lövészzászlóalj őrmestere, aki 1942. szeptemberében sikeres fogolyszerzési vállalkozást vezetett, néhány héttel később viszont aknára lépett, Laborczfői György tizedes, aki a 2. repülődandár kötelékében szerzett haslövésbe halt bele 1943. január 19-én vagy Fekete János, a 108. hadtápzászlóalj 2. századának szakaszvezetője, aki az Oszkol folyó völgyében folyt utóvédharcokban hunyt el január 30-án. A kiadvány végén névjegyzék segíti a keresést. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]