Elsősorban ún. "döglött aktákkal", vagyis elfeledett vagy felderítetlen bűnügyek történetével foglalkozik a New Yorker magazin állandó szerzője, David Grann. 2017-ben megjelent, és tényirodalom kategóriában a Nemzeti Könyvdíjra is jelölt kötete a húszas évek egyik legjelentősebb gyilkossági ügyével   [>>>]

Elsősorban ún. "döglött aktákkal", vagyis elfeledett vagy felderítetlen bűnügyek történetével foglalkozik a New Yorker magazin állandó szerzője, David Grann. 2017-ben megjelent, és tényirodalom kategóriában a Nemzeti Könyvdíjra is jelölt kötete a húszas évek egyik legjelentősebb gyilkossági ügyével foglalkozik, amely szorosan összefonódott az FBI megszületésével is. A kötet újabb kiadása egybeesik annak filmadaptációjával. A Martin Scorsese rendezésében filmvászonra vitt történet a maga nyers brutalitásában mutatja meg az emberi gyarlóság és pénzéhség legsötétebb arcát. Az egymást követő gyilkosságok zömmel a Gray Horse nevű északkelet-oklahomai település közelében, valamint Osage megye több közeli városa: Fairfax, Oklahoma és Pawhuska környékén történtek, és az áldozatok mind oszázs indiánok voltak. Ennek a törzsnek egészen speciális helyzete volt akkoriban. Az 1870-es években telepedtek le ott, miután elüldözték őket korábbi lakhelyükről, Kansasből. Az 1900-as évek elején azonban olajat találtak a rezervátum területén, és ennek köszönhetően a törzs tagjai gyorsan milliomosokká váltak. A kitermelők haszonbérleti szerződéseket kötöttek velük, és a kitermelt kőolaj után jelentős jutalékra tettek szert. Olyannyira, hogy az 1920-as években az oszás indiánok számítottak a világ leggazdagabb népcsoportjának (a törzs tagjai csak 1923-ban több mint harmincmillió dollárral gazdagodtak). A törzs gazdagsága szöges ellentétben állt az indiánokról alkotott hagyományos képpel, és a firkászok nem győzték hergelni olvasóikat, írásaik a "milliomos indiánok" palotáiról, gyémántgyűrűiről, prémbundáiról, luxusautóiról és magánrepülőiről tudósítottak. Aztán 1921 májusában megölték a törzs egyik tagját: Anna Brownt (egy vízmosásban találtak rá a lelőtt nő holttestére), és nem sokkal később több gyilkosság is történt. Az áldozatok mind az oszázs törzs tagjai voltak - volt, akit megmérgeztek vagy lelőttek, mást a vonat elé löktek vagy éppen a házával együtt felrobbantottak, és később azok is meghaltak, akik kérdezősködni merészeltek vagy éppen nyomozni próbáltak a rejtélyes halálesetekben. 1921 és 1925 között becslések szerint a törzs több mint hatvan tagját gyilkolták meg, mely időszakot az oszázsok később a "rémuralom" néven emlegettek. A gyilkosságsorozatban néhány embert el is ítéltek, így például Anna Brown testvérének fehérbőrű férjét, Ernest Burkhartot, a testvérét, Bryant és nagybátyjukat, a marhatenyésztő William Hale-t, de a legtöbb gyilkosság felderítetlen maradt. A Szövetségi Nyomozó Iroda fiatal és ambíciózus igazgatója, az 1924-ben kinevezett J. Edgar Hoover a legújabb technológiától a fedett ügynökökön át mindent igyekezett bevetni, hogy sikert tudjon felmutatni, és ezzel igazolja az FBI létét is. A felszínre került bizonyítékok azonban még a legedzettebb ügynökök gyomrát is megfeküdték... A szerző hosszú éveken át kutatott levéltárakban, és a helyszíneket is bejárta, melynek keretében interjúkat készített a leszármazottakkal, hogy könyvében feltárja az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezetét: a gyilkosságsorozatot és annak hatását, egészen napjainkig. A fekete-fehér fotókkal illusztrált kötetet forrás- és irodalomjegyzék, valamint jegyzetek zárják. [<<<]