„Ebben a könyvben a Nyugat-Mongóliában, Közép-Ázsiában és Nyugat-Szibériában folytatott csaknem két évtizedig tartó terepkutatásaim eredményeit foglalom össze – írja könyve előszavában a történész, orientalista szerző. Ugyanitt állít emléket Dienes István (1929-1995) régésznek, akinél senki nem   [>>>]

„Ebben a könyvben a Nyugat-Mongóliában, Közép-Ázsiában és Nyugat-Szibériában folytatott csaknem két évtizedig tartó terepkutatásaim eredményeit foglalom össze – írja könyve előszavában a történész, orientalista szerző. Ugyanitt állít emléket Dienes István (1929-1995) régésznek, akinél senki nem tett többet a honfoglaló ősök emlékének föltárásért – Benkő Mihály szerint. A sok látványos, színes fotóval illusztrált kötet első fejezete (Történelmi háttér) a keleten maradt magyar néptöredékek kutatástörténetét és hagyományuk ma ismert anyagát térképezi föl. A szerző megemlékezik a Szkítiában maradt magyarokról, akikre Julianus barát 1236-ban rábukkant; nyomon követi sorsukat az egykorú krónikák alapján. Könyve fő részében (A közös eredet bizonyítékairól) nyelvészeti és régészeti adatokkal, adalékokkal igazolja a magyarság keleti eredetét; legelőször a „magyar népnév írásmódjait és különféle forrásokban való előfordulását tanulmányozva. Filológiai, nyelvészeti fejtegetései után sorra veszi a magyar és keleti temetkezési szokások hasonlóságát, a nyugat-mongóliai és észak-kazahsztáni leletek bemutatásával: rendre leírja a veretes fegyveröveket, tarsolyokat, nyeregmaradványokat, foglalkozik a folklór hagyományaival, a szájhagyományozású mondákkal és legendákkal, valamint a magyarság embertani jellegzetességeivel, főként Tóth Tibor, Bíró András Zsolt és Fóti Erzsébet antropológusok megállapításai alapján. Külön fejezetet szentel a kara-kipcsak törzsek között élő úgynevezett magyar kipcsakokra vonatkozó fontos forrás, az arab írással készült „omszki sezsere (genealógiai táblázat) bejegyzéseinek. Ez a fakszimilében is közölt forrásértékű dokumentum abban a tekintetben fontos, mert szerepel benne a „madiar név. Benkő Mihály 1988 és 2006 között tizennyolc alkalommal járt Közép- és Belső-Ázsia tájain, legtöbbször a kazahok által lakott területeken. A magyar őstörténet itteni néprajzi, történeti, régészeti, nyelvi párhuzamait kutatta, a magyar néptöredékek nyomait kereste – erről szól ez a számos helyszíni kutatási eredményt közreadó, illetve szakirodalmi megállapítást idéző, szemléletesen illusztrált, fakszimiléket is közlő kötet, amely szakirodalmi bibliográfiával és a szerző publikációs listájával zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]