Könnyed hangvételű, esszéisztikus modorban megírt könyvében Kepes András a vélemények, ideológiák és gondolatok által polarizált világról osztja meg gondolatait leendő olvasóival. A médiaszemélyiség az elmúlt években komoly írói teljesítményt tett le az asztalra. A jelen kötethez hasonló stílusban   [>>>]

Könnyed hangvételű, esszéisztikus modorban megírt könyvében Kepes András a vélemények, ideológiák és gondolatok által polarizált világról osztja meg gondolatait leendő olvasóival. A médiaszemélyiség az elmúlt években komoly írói teljesítményt tett le az asztalra. A jelen kötethez hasonló stílusban válaszolt a jelent érintő komolyabb kihívások implikálta kérdésekre korábbi könyvében is: A boldog hülye és az okos depressziós (202418028). Kepes András értekező prózájára olykor a tárgyilagos komolyság, máskor az anekdotikus könnyedség, megint máskor a humoros, ironikus, sőt önironikus összetettség jellemző. De végső soron akkor mégis kinek van igaza? Teszi fel a kérdést a szerző, s tesszük fel mi magunk is minden nap minden percben, amikor eltérő szakértő vélemények szólnak ugyanarról a dologról, amikor már nem is a tények, a bizonyítható dolgok, hanem a különböző értelmezések, narratívák vagy újrakeretezett magyarázatok határozzák meg a médiát és az online teret. Ami egy közösség életében természetes, egy másik értékrendhez tartozó társadalom szemében elítélendő. Legyen szó a vallási fundamentalizmusról, a szekularizált államról, egy háború kirobbantójának vagy egy terrorista szervezet megítéléséről, e korábban az egyszerű embertől távoli politika világába tartozó jelenségek mára a párkapcsolati, baráti és családi mindennapok szintjére szálltak alá. A vallási, kulturális és ideológiai különbségek mentén egyelőre olyan mélynek tűnő árkok lettek kiásva, melyek betemetéséhez nagyon sok áldozatra, kölcsönös tiszteletre és nyitottságra lenne szükség – természetesen éppen ezekből szenvednek a jelenlegi társadalmak hiányt. Kepes szerencsére nem esik abba a hibába, hogy instant megoldásokkal álljon elő, viszont a probléma felmutatása már önmagában elindíthatja a termékeny diskurzusokat. A könyv ebből a szempontból mindenképp fontos vállalást teljesít: önvizsgálatra ösztönöz, s talán egy kicsit megértőbbé válhatunk a kötet végére magunkkal, szeretteinkkel és a még nem ismert idegennel szemben. A könyv ennek fényében a komoly kérdések iránt érdeklődő, az önálló véleményalkotás terhétől nem visszarettenő olvasóknak ajánlható. " [<<<]