A litván származású francia író, Romain Gary (eredeti nevén: Roman Kacew) és egyik halhatatlan irodalmi figurája előtt tiszteleg a profi jégkorongozói karriert is maga mögött tudó, fiatal francia író, François-Henri Désérable. Gary A virradat ígérete (legutóbb: 201814238) című önéletrajzi   [>>>]

A litván származású francia író, Romain Gary (eredeti nevén: Roman Kacew) és egyik halhatatlan irodalmi figurája előtt tiszteleg a profi jégkorongozói karriert is maga mögött tudó, fiatal francia író, François-Henri Désérable. Gary A virradat ígérete (legutóbb: 201814238) című önéletrajzi regényében felbukkan ugyanis egy Piekielny úr nevű epizódszereplő, aki mindössze három oldalon szerepel a regényben. Ő az egyetlen, aki komolyan veszi a gyermekét egyedül nevelő Roman anyjának a jóslatát, miszerint az akkor hét-nyolc esztendős fia egyszer majd világhírű író lesz. Piekielny úr pedig megígérteti a kisfiúval, hogy amikor majd híres emberekkel találkozik, elmondja nekik: „Élt Wilnóban, a Nagy Pohulanka utca 16.-ban egy bizonyos Piekielny nevű ember. Gary sikeres íróként, diplomataként állítólag beváltotta ezt az ígéretét. Azt nem tudjuk biztosan, valóban létezett-e Piekielny úr, de a regényben még az derül ki róla, hogy „néhány millió többi európai zsidóval együtt a nácik valamelyik krematóriumában fejezte be szerény földi létét. Ám ha nem is élt a valóságban, olyan figura, akit kétségkívül „ki kellene találni. Némiképp erre vállalkozott Désérable, akinek egyébként A virradat ígérete a kedvenc regénye. A szerző a véletlenek láncolata folytán került, 2014 májusában Vilniusba. Egy barátja ugyanis nősülni készült, őt kérte fel tanúnak, és kitalálta, hogy mivel épp Belaruszban tartanak nemzetközi jéghokitornát, ott tartják a legénybúcsút. Négyen készültek menni, a gépen azonban már csak három szabad hely volt, a szerző pedig bevállalta, hogy ő elrepül a litván fővárosba, és onnan majd átvonatozik Minszkbe. Így jutott hát Vilniusba, és mivel lekéste a kinézett vonatot, jutott még ideje sétálni is (bár az eső esett). A Jonas Basanavičius utca 18. számú ház falán pedig egy emléktáblát fedezett fel, litván és francia felirattal – annak a háznak az oldalán, ahol gyermekkorában élt a kedvenc írója (az utcát időközben átnevezték és változott a házszámozás is). Valósággal földbe gyökerezett a lába, és bőrig ázva, hangosan elszavalta az emlékezetéből hirtelen felsejlő nevezetes mondatot Piekielny úrról. És ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy felderítse, ki is volt ő. Désérable így elindul Piekielny nyomában. Kutatása egyszerre történeti és irodalmi jellegű; levéltárakban semmi nyomát nem találja Piekielny úrnak, így aztán részben Gary műveit, későbbi nyilatkozatait veszi alapul, valamint tovább folytatja személyes barangolásait a városban, felkeresi a ház lakóit és a környéket is bejárja. De lehetséges, hogy „a szomorú egéremberke tényleg csak a képzelet szüleménye? Vagy egy szimbólum? Ha Piekielny úr a háború alatt lemészárolt wilnói zsidókat testesíti meg? Hogy az ő nevének a kimondása a halottak emlékezetét hivatott fenntartani? Egy kaddis férfiak, nők és gyermekek ezreiért? Vagy mi van, ha Piekielny úr mégis létezett? Csak esetleg nem így hívták valójában?... Élvezetes stílusban megírt regény, mely az egykori és a jelenlegi Vilniusról is érzékletes képet fest, és természetesen híres szülöttéről is tartalmaz érdekes életrajzi adalékokat. [<<<]