A szamizdat irodalomról, az államszocialista cenzúrát megkerülő szövegelőállítási és terjesztési gyakorlatról a középiskolai történelem órákon is sok szó esik, amikor a korszakot tárgyalják, s bár a témáról sokaknak még személyes élményei is lehetnek, eleddig nem született olyan átfogó, a releváns   [>>>]

A szamizdat irodalomról, az államszocialista cenzúrát megkerülő szövegelőállítási és terjesztési gyakorlatról a középiskolai történelem órákon is sok szó esik, amikor a korszakot tárgyalják, s bár a témáról sokaknak még személyes élményei is lehetnek, eleddig nem született olyan átfogó, a releváns forrásokra támaszkodó kutatás, amely a maga komplexitásában mutatja be a témát. Erre vállalkozott az irodalomtörténész és műfordító, Danyi Gábor, aki hosszú évek levéltári alapkutatása után ebben a hiánypótló munkában összegzi kutatása eredményeit. A szerző nem csupán elbeszéli a korszak eseményeit, hanem a szamizdat műfaját, annak mediális, személyközi és politikai aspektusait is szemügyre veszi. Mivel a jelenség története mellett kevesen foglalkoztak annak mélyebb értelmezésével, Danyi könyve első felében körüljárja a potenciális értelmezési lehetőségeket, alaposan mérlegeli az egyes elméleti keretrendszereket, hogy vajon melyik megközelítés viszi közelebb az értelmező történészt a jelenség összetettségéhez, annak megértéséhez. A szamizdathoz mindenkor a kritikai gondolkodás, a rendszerellenes kiállás, nonkonform attitűd párosult. A szövegek előállítása, sokszorosítása és terjesztése nem kevés kreativitást és kiterjedt hálózatok kiépítését igényelte. A szerző ezt a folyamatot is feltárja a maga teljességében. A szamizdatok működésmódjának feltárása amellett, hogy segít a korszakot jobban megérteni, az információs társadalom megértéséhez is közelebb vihet, segíthet leszámolni olyan mítoszokkal, mint például az internet és a szólásszabadság közvetlen kapcsolata. Danyi történelmi monográfiája a magyar államszocializmus szürke zónájába vezeti be olvasóit, melyben a szerzők, szerkesztők és terjesztők, akik gyakran egy személyben csinálták mindezt, innovatív módon játszották ki a hatalmat, találták meg a befogadókat és menedzselték üzletüket. Az elméleti részeket követően a harmadik és negyedik fejezet foglalkozik közvetlenül a magyar szamizdatok történetével, melyeket később a nemzetközi színteret figyelembe véve komparatív módon elemez. A hiánypótló kötet, amely nem hiányozhat a korszakkal foglalkozó történészek könyvtárából, a felhasznált források és irodalom listájával, a mutatókkal és egy angol nyelvű összefoglalóval zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]