Tunyogi László tanmeséje szellemes és lényeglátó módon állítja olvasói elé egy törpediktátor hataloméhes ármánykodásait. A kötet összművészeti alkotásként is befogadható, ugyanis Tunyogi szövegei mellett László Attila zeneszerző művei is felcsendülnek, ha az adott fejezetekben található QR-kódot   [>>>]

Tunyogi László tanmeséje szellemes és lényeglátó módon állítja olvasói elé egy törpediktátor hataloméhes ármánykodásait. A kötet összművészeti alkotásként is befogadható, ugyanis Tunyogi szövegei mellett László Attila zeneszerző művei is felcsendülnek, ha az adott fejezetekben található QR-kódot telefonunkkal beolvassuk. A két művészeti forma egymást kiegészítve, dialogikus viszonyba kerülve lép az olvasók elé. A mese Kishibbantról, a felfuvalkodott törpéről szól, aki bár életében nem dolgozott egy percet sem, haverjaival, megfélemlített szolgáival és az őket körülvevő hívőkkel hamar átveszi a hatalmat a satnya pagony felett. E csenevész erdőcske egy medence közepén található, s benne eddig is eléldegéltek a jóravaló, de könnyen befolyásolható Csenevészek. A tanmese mögött nem nehéz felismerni a mai magyar valóság és az elmúlt néhány évtized politikai és társadalmi jelenségeit. A mese ettől függetlenül nem válik közhelyszótárrá, kreatív alapokon, saját nyelvi univerzumot mozgósítva teremti meg ezt a keserű parabolát. A szerző egyedi nyelve a posztmodern játékosságot előtérbe állító poétikájában gyökerezik, a burjánzó, önálló életre kelő regiszter nem veszít erejéből, a karcsú kis kötetben végig megőrzi frissességét, az utolsó mondatig szórakoztató marad. Az érdekes kísérletet, amelyet mesetravesztiának, politikai pamfletnek vagy gúnyos társadalmi szatírának is olvashatunk, érdeklődő olvasóknak ajánljuk. [<<<]