Bár rendszeres magyar irodalomtörténetet Csoóri Sándor soha nem írt, hagyatékának gondozója, Pálfy G. István ilyen jellegű írásaiból már összeállított egy kötetet (Védőoltás, 2011). Ezeket az esszéket, tanulmányokat, vallomásokat, jegyzeteket, beszédeket az köti össze, hogy Csoóri minden írását az   [>>>]

Bár rendszeres magyar irodalomtörténetet Csoóri Sándor soha nem írt, hagyatékának gondozója, Pálfy G. István ilyen jellegű írásaiból már összeállított egy kötetet (Védőoltás, 2011). Ezeket az esszéket, tanulmányokat, vallomásokat, jegyzeteket, beszédeket az köti össze, hogy Csoóri minden írását az irodalom fontosságának elismertetéséért folytatott küzdelmes szolgálat egyéníti. Fölfogása szerint a nehéz sorsú népek életében az irodalom eminens szellemi érték. A költő egy általa elgondolt, népszolgálatban kiteljesedő magyar irodalom történetének csupán a részleteit alkotta meg, és nem pusztán a hagyománytudatosítás céljával, hanem az 1960-as, vagy 70-es évek irodalompolitikai vitáinak késztetésére is, ami számos cikkének alkalmi jelleget ad. Ilyen esszéiből, cikkeiből, reflexióiból, beszédeiből állt össze a Nincs jövő irodalom nélkül két kötete. E darabok – ha mozaikosan is – elmagyarázzák azt, hogy a magyar múltban és jelenben miért fontos az irodalom; az életre, erkölcsre, közgondolkodásra, a szellemre, a szépségvágyra nézve miért „életbiztosíték a literatúra. A szerző arra a kérdésre is válaszol, miért veszélyes lerombolni vagy mellőzni az évszázados értékrendet, a magyar irodalom maradandó alkotásaiból adódó gondolatokat, tanulságokat. Az első kötetben az ilyen általános érvényű eszméket megfogalmazó írások kerültek (Írói hivatás; A népmese; A vers A beszélgetés műfaja; Álom a fiatal kritikusokról). A második kötetben írókról, költőkről szól, de olykor már világirodalmi kitekintésekkel. Vall a „csodált elődökről és az „óriásokról (Csokonai, Petőfi, Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád, József Attila, Radnóti Miklós). Szól azokról a példáiról, akiket személyesen ismert (Németh László, Illyés Gyula, Cs. Szabó László, Örkény István) és persze nemzedék- és harcostársairól (Fekete Gyula, Nagy László, Szécsi Margit, Tornai József, Sütő András, Baka István). Mindkét kötet írásaira jellemző, hogy a nagy irodalomtörténet-írókkal (Babits vagy Szerb Antal) szemben Csoóri mindig szenvedéllyel szól. Mert nem önmagában tekinti az irodalmi alkotásokat, hanem a népszolgálat haszna szempontjából is, a társadalom szellemi épülésének fontossága szerint is. A két kötet – a sorozat többi darabjához hasonlóan – minden nagyobb irodalmi gyűjtemény fontos darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]