Filozofikus parabola a regény, amelynek aktualitását a közép-kelet-európai történelem többszörösen bebizonyította. A hatalom megszerzése érdekében társait eláruló, az alulról jövő mozgalmak ellen a mindenkori erőszak-szervezeteket támogató kalandorpolitika uralomra kerülése nem ismeretlen
[>>>]
Filozofikus parabola a regény, amelynek aktualitását a közép-kelet-európai történelem többszörösen bebizonyította. A hatalom megszerzése érdekében társait eláruló, az alulról jövő mozgalmak ellen a mindenkori erőszak-szervezeteket támogató kalandorpolitika uralomra kerülése nem ismeretlen környezetünkben. Mégis több és más ez a regény egyszerű példabeszédnél, szimbólumrendszere nem tisztán politikai, már csak a társadalom pusztulását az emberi test halál utáni felbomlásával párhuzamba állító metaforák sora miatt sem. A cselekmény napjaink egy átlagos kisvárosában játszódik, konkrét helyhez, időhöz kevéssé kötődve, akár Kafka vagy Hajnóczy Péter belső szorongásokkal terhes, meghatározhatatlan félelmekkel teli írói világában. Főhőse az alulról jött, brutális életerejével hatalomra törő Eszter Györgyné, aki az elpuhult, fülledt levegőjű kisvárosban előbb férjével, a zeneiskola igazgatójával és a rendőrkapitánnyal szövetkezik, majd a cirkusz megjelenését használja fel céljai eléréséhez. A cirkusszal érkező herceg félelmet és pusztítást hoz magával, mert minden meglevő életkeret szétverésére biztatja az őt követő csőcseléket. A rombolást Eszter Györgyné a hadsereg behívására, hatalma megszilárdítására használja fel, és ellenfeleit legyőzve - kit elme-gyógyintézetbe záratva, kit egyszerűen félreállítva, kit áthelyeztetve - megszerzi az uralmat a város fölött. Megkezdi a pusztuló értékek a romló szépség végleges eltüntetését, egy uniformizált, minden egyénitől mentes, puritán világ építését. Az alapos emberismeretről tanúskodó jellemrajzok, az irracionalitásba torkolló cselekmény önmagukban precíz realizmussal kidolgozott epizódjai, a szöveg nagy fesztávolságú, de gondos architektúrával fölépített mondatai arról vallanak, hogy Krasznahorkai borúlátása nem idegen mintákat követ, hanem mély, egzisztenciális tapasztalatokon alapszik. - A Sátántangót ismerő olvasók valószínűleg az új regényt is keresni fogják.
[<<<]