Megrendítően szép történetet írt Lisa Ridzen svéd írónő, amikor az öregség élethez kötőnő fonalának lassú bomlását, eloldozódását szívszorító képekben, az idős Bo életén keresztül mutatja be. A férfi felesége már régebben bekerült aegy idősotthonba, mert az önmaga ellátására képtelen asszony életét   [>>>]

Megrendítően szép történetet írt Lisa Ridzen svéd írónő, amikor az öregség élethez kötőnő fonalának lassú bomlását, eloldozódását szívszorító képekben, az idős Bo életén keresztül mutatja be. A férfi felesége már régebben bekerült aegy idősotthonba, mert az önmaga ellátására képtelen asszony életét így látta biztosítottnak gyermekük, Hans. Bo egyedül maradt a házban, demens feleségére úgy emlékezik, hogy egy befőttes üvegben őrzi annak kendőjét, amelyen még érzi az asszony illatát. Naponta jár ki hozzá a házigondozó nővér, Ingrid, aki előtt a szemérmes idős ember nem érzi a végtelenül megalázó kiszolgáltatottságot, még akkor sem, amikor már az intim testrészeinek ápolását is az asszony végzi. Bo kutyája Sixten szinte összenőtt a férfivel, de mivel gazdájának már a napi séták is erőfeszítést jelentenek, Hans úgy dönt, elviszi a kutyát egy ismerős családhoz, ne az apjának kelljen gondoskodnia róla. Bo ekkor dühöt érez, hogy akarata ellenére megfosztják társától. Lassan azonban kénytelen beletörődni a helyzetébe, mert egyre jobban elhagyja fizikai ereje miközben magára maradva filmszerűen peregnek le életének képei, ő pedig gyötrődve keresi a választ, vajon jó apa, férj volt –e egykoron. Ingrid mindennap meglátogatja Bot, lejegyzi hivatalos naplójába az állapotát. Amikor az idős férfit végleg elhagyja ereje, Hans visszaviszi Sixtent, aki azonnal odabújik gazdája mellé, ekkor Bo a fia és kutyája megnyugtató közelségében lelkében tisztán hallja a „Darvak vonulását Csodálatosan megírt, szívet melengetően szép történet, széles körben érdemes ajánlani, de talán az idősebb korosztály fogja teljességében megérteni a regény üzenetét. [<<<]