Nahal Oz települését 1951-ben alapították: az izraeli katonák által lakott kibuc 1953-ban vált polgári közösséggé. A település a Gázához legközelebb fekvő izraeli kibuc, a helyiek tisztában voltak a terroristák jelentette veszéllyel. Mégis, a 2023 októberében lezajlott támadásra senki sem volt   [>>>]

Nahal Oz települését 1951-ben alapították: az izraeli katonák által lakott kibuc 1953-ban vált polgári közösséggé. A település a Gázához legközelebb fekvő izraeli kibuc, a helyiek tisztában voltak a terroristák jelentette veszéllyel. Mégis, a 2023 októberében lezajlott támadásra senki sem volt felkészülve. Amir Tibon feleségével és két lányával élte át a támadást: a harctéri tudósítóként híressé vált férfi percről percre meséli el, hogy mit éltek át, amikor a húsz fegyveresből álló csapat elfoglalta a kibucot. Személyes élményein alapuló tényfeltáró művéből megtudhatjuk, miért volt az izraeli hadsereg az első órákban olyan tehetetlen, hogyan tudtak a terroristák olyan összehangolt módon támadni, mi állt a rajtaütés hátterében, és hogy miként sikerült a férfinak családjával együtt kiszabadulnia a földi pokollá változó lakhelyéről. A család vérrel írt története bontakozik ki az olvasók szeme előtt, de ez a történet túlmutat önmagán: belőle két nép évtizedek óta tartó harcát, az arabok, köztük a palesztinok Izrael elleni engesztelhetetlen gyűlöletét, valamint az izraeli politikai élet folyamatosan változó arcát egyaránt megismerhetjük, melyet az egyre inkább autoriter módszerekkel élő Netánjáhú-kormányzat határoz meg. Az izraeli-palesztin konfliktus árnyékában tehát egy zsidó család hányattatása mellett a zsidó nemzet belpolitikai drámája is kirajzolódik. Amir és családja csodával határos módon menekült meg, melyben nagyban közrejátszott az idősebb szülők gyors és határozott reakciója. A könyv narrációja az alulnézeti perspektívát a szélesebb, belpolitikai és globális kontextusokkal összhangban érvényesíti, ebben rejlik sajátos tényfeltáró volta. Amir Tibon visszaemlékezéseit széles körben érdemes ajánlani. [<<<]