Mongóliába, „az utolsó nomád paradicsomba kalauzolja az olvasókat Benkő Mihály. A történész és orientalista szerző kamaszkora óta érdeklődött az ázsiai ország iránt, és az 1990-es években minden évben járt ott. Ulánbátorból kiindulva elsősorban két területre jutott el a hatalmas területű országon   [>>>]

Mongóliába, „az utolsó nomád paradicsomba kalauzolja az olvasókat Benkő Mihály. A történész és orientalista szerző kamaszkora óta érdeklődött az ázsiai ország iránt, és az 1990-es években minden évben járt ott. Ulánbátorból kiindulva elsősorban két területre jutott el a hatalmas területű országon belül. Egyrészt a keleti Hentij tartományba, ahol Dzsingisz kán, a nagy mongol vezér is született, a szerző pedig végig járta a személyével kapcsolatos emlékhelyeket. Másrészt a Mongol-Altáj északnyugati részén, a bajan-ölgiji kazakok között járt sokat, ahol a helyiek öltözködését, temetkezési szokásait és hitvilágát kutatta, egyben összehasonlította azt a honfoglaló magyarok régészeti leleteivel. A szerző a bevezetőt követően arról ír, miért éppen Mongólia keltette fel annak idején az érdeklődését, és hogy milyen korábbi kutatásokra támaszkodott. Ezt követően bemutatja első mongóliai útját 1988-ban és akivel megismerkedését a gépészmérnök Timurral, aki annak idején Budapesten tanult és életre szóló barátságot kötöttek. Ír továbbá Dzsingisz kán életéről, majd bemutatja az általa is felkeresett emlékhelyeket, továbbá a „férfiak három versenyét Hentij tartományban, amelyet 1996-ban volt szerencséje megnézni. A könyv második felében Bajan-Ölgij tartományt és az ott élő kazakok életét mutatja be, a téli és a nyári szálláshelyeiket, öltözéküket, a pásztoréletet, a vadászatot és halászatot, étkezési szokásaikat, a lovas életet, néhány ott átélt kalandos eseményt, valamint a szkíta, hun, türk kőemlékeket. A végén az altaji kazakok és az ősmagyarok hitvilága közötti párhuzamokat vázolja fel. A szöveget számos fotó kíséri. " [<<<]