Roxanne de Bastion személyes érintettsége okán dolgozta fel A budapesti zongorista, azaz nagyapja, Holtzer István (Stephen) megrendítő élettörténetét. István unokája maga is zenész, de soha nem találkozott nagyapjával, aki a háború után Angliába költözött, ahol Bastyai Holtzer Istvánról Stephen de   [>>>]

Roxanne de Bastion személyes érintettsége okán dolgozta fel A budapesti zongorista, azaz nagyapja, Holtzer István (Stephen) megrendítő élettörténetét. István unokája maga is zenész, de soha nem találkozott nagyapjával, aki a háború után Angliába költözött, ahol Bastyai Holtzer Istvánról Stephen de Bastionra angolosította nevét. Miután az író édesapja meghalt, az örökségben ráhagyott Blüthner zongora, amely generációk óta a család tulajdonában volt, indította el az útra, hogy felfedezze nagyapja élettörténetét. Holtzer István jómódú polgári családba született. A zongoraművész és zeneszerző a harmincas évek végén, Magyarországon és Svájcban játszott, családjának textilüzeme volt, szülei azt akarták, hogy fiuk folytassa a vállalkozást, de Istvánt tehetsége és zenész sikerei más útra vezették. A nácik hatalomra jutását követően sorstársaival együtt át kellett élnie a holokauszt testet-lelket megnyomorító éveit. Kényszermunkatáborba került, amelyet csak azért élt túl, mert szerető szülei az utolsó pillanatban tudtak neki egy meleg báránybőr kabátot szerezni. Holtzer éhezve, tífuszban és vérhasban szenvedve, a szerencsének és élni akarásának köszönhetően tért vissza Magyarországra. Bár felépült, és rövid időre újra találkozott családjával és zenész barátaival, amikor a nácik megszállták Magyarországot, Mauthausenbe deportálták, ahol azt érezte, az élete itt véget ért. Szerencsére megmenekült, lerongyolódva, az éhhalál küszöbén tért vissza a háború után Budapestre, ahol azzal szembesült, hogy Szent István téri lakásuk megsemmisült. Csodával határos módon a Blüthner zongora „sértetlen maradt, kihívóan ült, és mosolyogva csillogott a törmelék között, amikor tulajdonosa visszatért... Nagyapja iránti szeretete, közös zenei szenvedélyük megindító beszámolóvá teszi a regényt, amelyet Roxanne a hagyatékban fellelt magnókazetta felvételek, emlékiratok, levelek, dokumentumok „egymásba szövésével írt meg. Lírai hangoltságú története egyszerre szól a zenéről, a reményről, az élet iránti szenvedélyről, amely a budapesti zongorista életének krónikáját értékes, ajánlásra érdemes olvasmánnyá teszi. [<<<]