Kivonat: |
Az Ünnepi Könyvhétre kiadott, hatalmasra duzzadt önéletrajzi regényében adja hírül a szerző, miként hagyta maga mögött szülőföldjét, Romániát, szűkebb pátriáját, az erdélyi Nagyváradot, mert a Ceausescu diktatúra évei alatt élhetetlenné vált ez a világ a gondolkodó ember számára. Annak ellenére,
[>>>]
Az Ünnepi Könyvhétre kiadott, hatalmasra duzzadt önéletrajzi regényében adja hírül a szerző, miként hagyta maga mögött szülőföldjét, Romániát, szűkebb pátriáját, az erdélyi Nagyváradot, mert a Ceausescu diktatúra évei alatt élhetetlenné vált ez a világ a gondolkodó ember számára. Annak ellenére, hogy már évtizedek óta kanadai állampolgár, máig érően visszatér rémálmaiban, hogy a szekuritáté fogva tartja, nem engedi az ország elhagyására, erről a kötethez írt bevezetőből értesülhet az olvasó. Az egyes szám harmadik személyben megírt családregény főszereplője a szerző, András, 1942-ben, Kolozsvárott látta meg a napvilágot. A kötet félszáz fejezetében végigvezeti olvasóit életének lényeges állomásain, tudósít az 1948-1953 között eltöltött gyermekkori évekről, a kolozsvári esztendőkről, majd Váradra költözött a család, ahol a kiskamasz 1953 utáni évei teltek. Az újabb állomás Nagyvárad volt, ahol 1956-1960-ig élt, majd innen is tovább utazva,1960-tól Bukarestben járt egyetemre. Itt ismerkedett meg élete szerelmével, Rodival, akit feleségül vett. Ezután a Nagyváradon eltöltött 1970-es 80-as évek krónikája következik, és a sorsfordító döntés, hogy „el kell hagyni az országot!. 1986-ban a család elindult egy ismeretlen világ felé. Először Ausztriában, egy lágerben éltek, majd 1988-ban megérkeztek Kanadába, ahol Montreálban találtak új otthonra. 2008 őszén felesége eltávozott az élők sorából, a férfi nagyon nehezen tudott talpra állni. Imádott hitvese halála után, gyermekei adtak erőt az újrakezdéshez, és az utazáshoz, amely elvezette az óhazába, oda ahol távozása óta sarkaiból fordult ki a világ. Két dolgot hiányolt egész életében, azt, hogy magyar néven hivatalos iratokban sohasem szerepelhetett, és azt, hogy szakmájában soha sem tudta használni anyanyelvét. Az epilógus összegzése szerint Magyarországhoz való viszonya nem változott, a mai napig szeretettel gondol az anyaországra, de az Erdélyhez való kötődése egyre inkább oldódni látszik, elhalványul. Az utóirattal és a családi albumból való fekete-fehér és színes fotókkal gazdagon illusztrált kötet történelmi környezetbe ágyazottan beszéli el a szerző életét, elsősorban a hasonló sorsú olvasók figyelmére számítva, de széles körben is lehet ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|