A „viszkis rablóként elhíresült Ambrus Attila rácáfolt arra az előítéletre, hogy a börtönviselt ember sosem javul meg. Ő véghez vitte a lehetetlent: szabadulása után visszailleszkedett a társadalomba, családot alapított, sikeres vállalkozó lett, kiegyensúlyozott ember. Ez a terjedelmes életinterjú   [>>>]

A „viszkis rablóként elhíresült Ambrus Attila rácáfolt arra az előítéletre, hogy a börtönviselt ember sosem javul meg. Ő véghez vitte a lehetetlent: szabadulása után visszailleszkedett a társadalomba, családot alapított, sikeres vállalkozó lett, kiegyensúlyozott ember. Ez a terjedelmes életinterjú arról szól, miképp alakult át a rossz sorsú bűnöző becsületes emberré. Karizs Tamás újságíró a kötet előszavában úgy fogalmaz, Ambrus Attila életútja olyan, mint a rovarok metamorfózisa, a csúf bábból gyönyörű pillangó lesz. Az interjúalany nehéz élete három periódusra tagolható: a gyötrelmes, szeretet nélküli, kilátástalan gyermekkorból, a 19 évnyi börtönkorszakból, majd a metamorfózis utáni új életperiódusból. Az interjúkészítő szerint e mű olyan motivációs kötet, amely hiteles, személyes tapasztalatokkal példázza, hogy létezhet jó útra térés. A beszélgetés nem egyszerűen fölidézi Ambrus Attila életútját, de a fordulópontokon arra koncentrál, milyen ötletek, megoldások, praktikák léteznek egy értékválságos korban és környezetben a becsületes boldoguláshoz, fejlődéshez, gyarapodáshoz. Az interjúalany megkapó őszinteséggel beszél a múltjáról, hogyan sétált bele az élet által állított csapdákba, mit és hogyan rontott el, de mindenkor szól arról, mit és hogyan lehet kijavítani. Ez a könyv – írja Karizs Tamás – „olyan úti kalauz, amely végigvezet a való élet útvesztőin. Elsőül arra keres választ, hogyan lehet túlélni csaknem két évtizednyi börtönbüntetést, aztán a gyermekkor megrendítő története idéződik föl, amikor is a nyolcéves Attilának az apja kijelentette: a börtönben fog megrohadni. Volt is alapja e jóslásnak, ugyanis a tinédzser Ambrus Attila úgy akart rockzenekart alakítani, hogy egy csíkszeredai szórakozóhelyre betörve ellopta az ottani együttes hangszereit és felszerelését. Ambrus Attila beszél a romániai javítóintézetekről, amelyek valójában bűnözőképzők voltak; fölidézi a rabság nehéz éveit, majd legnagyobb terjedelemben a szabadulása utáni időszakról beszél a 2023/24 fordulóján rögzített interjúban. Mindeközben elmondja véleményét olyan kérdésekről, mint például, mit jelent számára a pénz, az adósság, a csalás; hogyan lehet túllépni a gyermekkori traumákon; van gondolata a párkapcsolatról, a barátságról, a gyermekeknek átadandó értékrendről; vall arról is, mi a szerepe az életében a sportnak, a tanulásnak, az előrevivő motivációknak. Az interjúalany által írt utószó kulcsmondata így hangzik: „van értelme becsületesnek lenni, tisztességesen dolgozni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]