A tanulmánykötet Tanácsköztársaság 100. évfordulója alkalmából rendezett konferencia (2019. szeptember 11-12.) előadásainak szerkesztett és jegyzetelt változatát tartalmazza. A téma – azon túl, hogy a centenárium ráirányította a figyelmet – egy olyan része a magyar történelemnek és
[>>>]
A tanulmánykötet Tanácsköztársaság 100. évfordulója alkalmából rendezett konferencia (2019. szeptember 11-12.) előadásainak szerkesztett és jegyzetelt változatát tartalmazza. A téma – azon túl, hogy a centenárium ráirányította a figyelmet – egy olyan része a magyar történelemnek és történelemírásnak, amely a mai napig talán a legmegosztóbbak között van számon tartva: a magyar értelmiségi elit, köztük azokkal, akik a liberális és polgári eszméket hirdették műveikben és életükkel, az új rendszer támogatói lesznek. A demokratikus átalakulást hirdető és követelő őszirózsás forradalom átadja a helyét a proletárok diktatúrájának, ami a maga brutalitása mellett mégiscsak egy lehetséges modell volt, egy útkeresési próbálkozás, az Osztrák-Magyar Monarchia megcsontosodott politikai struktúrájából és a világháború borzalmából egy kiutat kínáló megoldás, melyről csak később derült mikor és hogyan hibázták el résztvevői alapvetően e lehetőséget. A tanulmánykötet első két tanulmánya a Tanácsköztársaság eseménytörténetét, előzményét és a magyar történelemben elfoglalt helyét tárgyalja (Hatos Pál, Pók Attila). A következőkben a Tanácsköztársaság különböző aspektusait járják körbe az egyes szerzők, a főbb gondolatok és meghatározó személyek mind képviseltetik magukat: Ujváry Gábor a kommün kultúrpolitikáját, Gángó Gábor Lukács György alakját, Vörös Boldizsár a Tanácsköztársaság utópisztikus elképzeléseit, Ablonczy Balázs a párizsi békekonferencia és a Tanácsköztársaság viszonyát mutatja be. A 133 napos rendszer nagyon sajátos képet mutat a honvédelem terén (Ligeti Dábis, Révész Tamás), mivel a Károlyi-féle rigorózus pacifizmust a nyílt katonai szerepvállalás veszi át, a monarchia jelentős tisztjei is beállnak Kun Béla Vörös hadseregébe, és a Felvidék jelentős részét visszafoglalják, vagyis egy honvédő háborúba kezdenek bele a világforradalom igézetében, ami – ha szigorúan nézzük – az ilyen törekvéseket eleve irrelevánssá tenné. Fazekas Csaba az új állam valláspolitikáját mutatja be, míg B. Müllet Tamás a politikai rendőrség szerepét az országházban. A következő tanulmányok új perspektívába helyezik a Tanácsköztársaságot, mivel a vidéki városok, illetve Erdély viszonyrendszerében tárgyalják az eseményeket (K. Lengyel Zsolt, Sárándi Tamás, Paksa Rudolf, Nagy Szabolcs). Anka László a vörös terrort és a korábbi politikai elit megítélését, Turbucz Dávid Horthy ellenkormányát, Gali Máté a magyarországi Tanácsköztársaság historiográfiáját dolgozza fel. A kötet záró tanulmánya a Tanácsköztársaság megítélését vizsgálja a Horthy-korszak pamfletirodalmában és visszaemlékezéseiben. A kötet végén a szerzők rövid biográfiája, valamint névmutató található. A témával foglalkozó történészek számára fontos mű, minden érdeklődő olvasónak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
