történelem (mint irodalmi műfaj) ; magyar irodalom, emlékiratok ; emlékiratok, magyar irodalom ; magyar emlékiratok ; magyar irodalom, memoárok ; memoárok, magyar irodalom ; magyar irodalom, naplók ; naplók, magyar irodalom ; emlékiratok
Aki nem volt sorkatona, valószínűleg nem is tudja megérteni, hogyan képesek meglett férfiak térdüket csapkodva nosztalgiázni katonai szolgálatukról, beleérve egykori megaláztatásuk epizódjait is. Magyarországon 1868-tól 2004-ig létezett a sorkatonaság intézménye, mely kezdetben minden, 21-ik, majd
[>>>]
Aki nem volt sorkatona, valószínűleg nem is tudja megérteni, hogyan képesek meglett férfiak térdüket csapkodva nosztalgiázni katonai szolgálatukról, beleérve egykori megaláztatásuk epizódjait is. Magyarországon 1868-tól 2004-ig létezett a sorkatonaság intézménye, mely kezdetben minden, 21-ik, majd 1939-től minden 18-ik életévét betöltött férfit érintett. Aki megfelelt az egészségügyi és pszichológiai feltéteknek, a behívást követően általában azonnal megkezdte katonai szolgálatát. Vonatkozott ez az érettségi után sikeres felvételit tett személyekre is, akik még egyetemi tanulmányaik megkezdése előtt teljesíteni voltak kötelesek a sorkatonaságot, igaz, a többiekhez képest egy rövidebb, egyéves időszakot. Ők voltak az ún. előfelvételisek, akiket a hetvenes évek végéig vagy Kalocsára, vagy Hódmezővásárhelyre osztottak, be, ám 1981-től kezdődően őket is az ország különböző szegletében található laktanyákba küldték. Az általános kiképzés után általában hadtápszolgálatra, vagyis konyhai, étkezdei segédmunkára osztották be, ezért gyakran "tápos"-ként is emlegették őket. 1984-85 folyamán, a jugoszláv határ közelében található Lentiben teljesítette előfelvételis szolgálatát Ocsenás Péter, aki most megjelenő, olvasmányos memoárjában ezt az időszakot mutatja be. Az első fejezetben leírja, hogy érettségije letétele után hogy örült az 1984 nyári felvételi értesítőnek, melyet aztán beárnyékolt a katonai behívó, és hogyan miként telt a várakozással teli vonatút a zalai megyei Lentibe, a várostól hat kilométerre, az erdőben álló laktanyába. Érzékletesen idézi meg az első napokat, a katonai és az ideológiai kiképzést, a szokatlan laktanyai fegyelmet és házirendet, a megerőltető lőtérépítést és a járőrszolgálatokat, a családi látogatásokat és az eltávozásokat, a katonatársakat, így azt a gyakran lenéző, megszégyenítő bánásmódot is, amellyel a többi kiskatona és a katonai vezetők a "táposok"-at kezelték. Az egyes fejezeteket a sorkatonai élettel kapcsolatos fotók és karikatúrák, valamint a szerző saját katonai dokumentumainak fakszimiléi kísérik. Természetszerűleg némiképp nosztalgikus, szórakoztató olvasmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]