Cím: |
A hagyomány föltámasztása
| Alcím: |
a bartóki, kodályi újjáteremtés útján
| Szerző: |
Csoóri Sándor (1930-2016) |
Közrem.: |
Balogh Júlia (szerk.) ; Pálfy G. István (szerk.,előszó) |
Szerz. közl: |
Csoóri Sándor ; [szerk. Balogh Júlia, Pálfy G. István]
| Kiadás: |
[Szentendre] + [Budapest] : Erdélyi Szalon + I.A.T. K., 2020 |
Sorozat: |
Csoóri Sándor életműsorozat/12. |
Eto: |
894.511-4CSoóri S. ; 930.8 (=945.11)(0:82-4)
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; esszé ; Kodály Zoltán (1882-1967) ; Bartók Béla (1881-1945) |
Cutter: |
C 80
| ISBN: |
978-615-5068-47-8
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
255 p.
| Kivonat: |
A 20. századi magyar szellemi életben Bartók és Kodály munkássága révén tudatosult az a hagyományszemlélet, amelyet „a múlt forradalmasításának lehet nevezni. Az ő nyomukban járt Csoóri Sándor is, nemcsak költészetével, de esszéivel is – e hagyományértelmező írásokból állította össze a kötetet
[>>>]
A 20. századi magyar szellemi életben Bartók és Kodály munkássága révén tudatosult az a hagyományszemlélet, amelyet „a múlt forradalmasításának lehet nevezni. Az ő nyomukban járt Csoóri Sándor is, nemcsak költészetével, de esszéivel is – e hagyományértelmező írásokból állította össze a kötetet Pálfy G. István. A költő szerint azt nevezzük értéknek, ami ellenáll az elmúlásnak, ennek megfelelően a hagyomány folytatása nem egyszerűen konzerválást jelent, hanem az idő legyőzését. És a mából visszatekintve, az a munka, ami eredeti alkotást hoz létre, az nem más, mint a hagyományhoz való sajátos – forradalmasító – viszonyulás. Nem véletlenül került a kötet élére Csoórinak Rózsa Sándor szamosújvári sírjának kereséséről szóló írása (Rózsa Sándor sírja), amely a múltat fölfedezni akaró költő vallomása. Ez az írás foglalja össze hagyományélesztő programját, miszerint nem elég föltárni a régi századokat, de a mai ember lelkéig kell eljuttatni. További esszéiben a 18. századig tekint vissza, ám előtte egy önéletrajzi vallomás keretében foglalja össze a maga hagyományszemléletének jellemzőit (A hagyomány szerepe a modern időkben). Megvallja, akkor értette meg igazán a magyar néphagyományokat, miután alaposan megismerte az európai magas kultúrát. Babitsot idézi, aki szerint a magyarság akkor kap újult erőre, ha el tud szakadni a magyar ugartól. Szól a nemzeti hagyományok két zseniális magyar értelmezőjéről, Adyról és Németh Lászlóról, hogy aztán a magyar népköltészet modernitásának apoteózisát fogalmazza meg (A hagyomány rejtett oldala). Több nagy ívű esszében, tanulmányban tárja föl a népköltészet mából tekintve is zseniális korszerűségét (Szántottam gyöpöt); kifejti, hogy a hagyományismeret nem egyszerűen tudást, hanem nagyfokú érzékenységet is föltételez a ma emberétől (Egykor elindula tizenkét kőmíves). Foglalkozik a népzenei hagyományok újrateremtésével (Hegedős ének), a magyar népdallal (Élni az idő közepén; Népdal és nóta), a népi kultúra modernségével és mának szóló sokatmondásával (Tenger és diólevél). Méltatja a múltat a mában megörökítő jeles fotográfusokat, Korniss Pétert és Tóthpál Gyulát. A 23 tanulmányt és esszét tartalmazó kötetet az aforisztikus tömörségű bölcs meglátások és megállapítások kicsiny gyűjteménye (Forgács) zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|