1956-ban, családjával együtt menekült Jugoszlávián át Bejrútba Kepes András. Itt, a "Közel-Kelet Párizsában" telt gyermekkora, ahogy akkoriban nevezték az arab és a keresztény kultúra föníciai, görög és oszmán történelmi alapokra épült, nagyvilági kavalkádját. Itt járt iskolába, egy francia nyelvű   [>>>]

1956-ban, családjával együtt menekült Jugoszlávián át Bejrútba Kepes András. Itt, a "Közel-Kelet Párizsában" telt gyermekkora, ahogy akkoriban nevezték az arab és a keresztény kultúra föníciai, görög és oszmán történelmi alapokra épült, nagyvilági kavalkádját. Itt járt iskolába, egy francia nyelvű protestáns fiúkollégiumba. Azóta kísérik végig az életét a különböző hitek, hagyományok, szokások, viselkedésformák és értékek. Bejrútból gyakran jártak át Damaszkuszba, a szomszédos Szíria fővárosába is. Kamaszkorát aztán egy teljesen más világban élte meg: Buenos Airesben, ebben a milliós dél-amerikai metropoliszban, ahol lakásuktól egy sarokra volt egy koszos zugmozi. A hely szellemének megfelelően már lefutott, amerikai áltörténelmi filmdrámákat játszottak, és a szerelmeskedő párok ugyanúgy a megszokott társasághoz tartoztak, mint egy szerencsétlen szatír. Ezen apró történetek felidézésével kezdi immár második, bővített kiadásban megjelenő könyvét Kepes András, ám a Világkép nem egy szokványos memoár. Természetesen sok-sok önéletrajzi utalás is található benne, nemcsak gyermek- és fiatalkori, vagy éppen a rendszerváltás környéki magyarországi élményeit feldolgozva, hanem azon utazásokat is, amelyeket televíziós munkájának, az Apropó, a Desszert, a Világfalu és a Különös történetek készítésének köszönhetően tett a világban. Ezen túl sok minden másról ír: a civilizációs válságokról, korunk égető problémáiról, a terrorizmusról, a menekültkérdésről, kulturális sokszínűségről, párbeszédről, vallásokról, életről és halálról, szerelemről, családról, nemi szerepekről és sok minden másról. A második kiadást azzal indokolja az előszóban a szerző, hogy az elmúlt hónapokban olyan változások történtek a világban - az amerikai elnökválasztástól a hekker- és kiberháborún át a polgári szabadságjogok megkérdőjelezéséig -, és olyan új szempontok merültek fel, amelyek további gondolkodásra késztették őt. " [<<<]