történelem (mint irodalmi műfaj) ; magyar irodalom, emlékiratok ; emlékiratok, magyar irodalom ; magyar emlékiratok ; magyar irodalom, memoárok ; memoárok, magyar irodalom ; magyar irodalom, naplók ; naplók, magyar irodalom ; emlékiratok
Az akkor már jó nevű szociográfiai író 1939-ben a budapesti francia nagykövetségen franciaországi ösztöndíjért folyamodott. Mire megkapta, kitört a II. világháború, ennek ellenére elutazott Párizsba, ott érte a német megszállás. Sokakkal együtt ő is Dél-Franciaországba menekült, ennek a vándorútnak
[>>>]
Az akkor már jó nevű szociográfiai író 1939-ben a budapesti francia nagykövetségen franciaországi ösztöndíjért folyamodott. Mire megkapta, kitört a II. világháború, ennek ellenére elutazott Párizsba, ott érte a német megszállás. Sokakkal együtt ő is Dél-Franciaországba menekült, ennek a vándorútnak a szépirodalmi és esszéisztikus eszközökkel megalkotott krónikája az Összeomlás. Az utazás eseményeit Szabó Zoltán annak idején naplójában rögzítette, amit aztán Illyés Gyula biztatására könyvvé formált, amely 1940-ben, a Nyugat kiadásában meg is jelent. A négy hónapot fölölelő vándorlástörténet három fejezetre tagolódik. Az első (Páris) a francia fővárosban szerzett élményeinek, tapasztalatainak aprólékos lejegyzése. Van, amikor impresszionista leírással, máskor epikus előadásmódban beszélt; hol festői ábrázolásmóddal, hol pontos lélektani elemzéssel írta le a párizsiak e drámai időszakát. A második rész (Az országút) a maga kerékpáros menekülésének krónikája. Azt írta: „Aki marad, az várja a jószerencsét, aki elindul, az megpróbálja megkeresni. Ekkor már nem jártak a vonatok, ezért Szabó Zoltán egy áruházi készlet utolsó darabjaként vásárolt egy biciklit, így csatlakozott a délre tartó emberáradathoz. Tours-tól egy váratlanul fölbukkanó ismerős autóján utazott tovább Bordeaux-ig, onnét a déli tengerpartra ment, ahonnét rövid ott-tartózkodás után, Svájcon keresztül hazatért. Az író a rá jellemző valóságérzékkel örökítette meg a menekülés állomásait és a menekülők alakját, miközben minden viszontagság és megpróbáltatás ellenére fogékony maradt a látnivalókra, a kulturális nevezetességekre. Az utolsó fejezet (Fogság a Riviérán) a svájci beutazási engedélyre való várakozás időszakát írja le, az olvasással és az összezárt emberekkel való társalgások hosszú napjait. Ekkor vont mérleget az elmúlt hónapok történéseiről, kereste az összeomlás okait és felelőseit – kezdve a francia temperamentum léhaságától a politikai és katonai vezetők rossz döntéseiig. Szabó Zoltán az Epilógusban a történtek ellenére a francia szellem és kultúra örökkévalóságában keresett vigasztalást, miközben megnyugodva tapasztalta meg az itthoni békét. Az író szinte fényképészként rögzítette a négy hónap történéseit, a tájakat, a hangulatokat, az emberi arcokat, úgy ahogyan a Szerelmes földrajz (1942) című könyvében tette. A Tokaji Nagy Erzsébet utószavával kiegészített új edíciónak ott a helye az író nevezetes szociográfiái, esszéi és útirajzai mellett. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]